A penge alapanyaga az előző két kés anyagával megegyező. Sajnos csak ezt a három kést adta ki.. Ez a rész szintén lágy anyag volt, így nekem kellett megedzeni, de legalább könnyű volt kivágni és kifúrni. A rozsda eltávolítása után ez a penge is "csak" 4 mm vastag lett, bár itt-ott még mindig maradtak kisebb rozsdakráterek. A nagyolást szokás szerint flexszel csináltam, majd köszörűvel finomítottam a kontúrt. Ezután jött a markolat kifurkálása és a pengehát recézése, amit a köszörűre feltűzött 3-as vágókoronggal csináltam. Az edzést és a visszaeresztést most is a műhelyben lévő kályhában végeztem faszénparázsban, a hűtés pedig fáradtolajban történt. Bár az alapanyag nem pont erre a célra készült, a penge szívós, és a reszelő is meg-meg csúszott rajta a visszaeresztés után.
Ekkor így nézett ki:
Ezután következett a leélezés köszörülése, majd az egész kést szépen lecsiszoltam.
A névválasztás nem véletlen, ennek a késnek is akácfa markolata van. Csak ez még nem olyan öreg mint az előző, így ez valóban sárga. De ami késik nem múlik, pár évtized és ez is barna lesz. A falapok alá most is tettem sötét furnért, amit persze előbb faragasztóval ráragasztottam a falapra. A markolat kapott két 3-as sárgaréz szeget díszítő jelleggel. A markolatot úgy alakítottam ki, hogy a mutatóujj vájatánál mardjon meg az él, ami egy kicsit feldobja az egyhangú gömbölyűséget. Mikor kész lett, drótkefével erősen átkeféltem az egészet, amitől a pórusok szépen kitisztultam, hangsúlyosabb lett az erezet. Végül lenolajjal lekentem az egészet. A markolat egyébként nem ér teljesen végig, a kés vége ki van fúrva zsinórnak vagy valami fityegőnek.
A kés teljes hossza 185 mm, a penge hossza 80 mm, tehát EDC-nek is használható lenne, ha hordanék magammal kést.
