Az alapanyag még mindig ez a rozsdás ócskavas, amit kivágás után kilágyítottam. Egy fahasábhoz hozzászorítva köszörűn lenagyoltam a leélezést, majd 80-as kővel finomítottam rajta. Ennek a kisérleti technológiának köszönhetően a pengetőnél elég magas lett a leélezés, ami a hegy felé egyre keskenyedik, viszont az él szöge a hegy felé elég erősen nő, szúrni elég nehéz vele.
Mikor ez megvolt, a markolat formáját is lenagyoltam, a markolatban lévő "lyuk"-akat körbefurkáltam, a kieső részt kiütöttem, majd reszelővel a kívánt formára alakítottam a külső és belső kontúrt. Már csak egy kis leheletnyi recézés volt hátra, amit háromszögreszelővel készítettem a pengehátra.
Edzés és megeresztés után jöhetett az ecetsavas fürdő drótkefével kombinálva a rozsdaréteg eltávolítása céljából. Az eredmény megint egy (szerintem szemet gyönyörködtető) ragyás, sötétszürke, mondhatnánk risztikus felület. Végül, de nem utolsósorban kicsiszoltam a kontúrt és a leélezést, na meg (nagy ritkán ilyet is csinálok) megéleztem a kést.
És hogy miért is váratott magára a befejezés? Az elejétől kezdve tudtam, hogy ennek is zsinórmarkolata lesz, de olyan, ami nem ér bele a markolat végén lévő karikába. Ha már akkorára és olyanra csináltam, hogy pörgetni lehessen a kést az ujj körül, ez a lehetőség ne vesszen el a zsinórmarkolat miatt. A színt is tudtam a legelejétől kezdve: méregzöld. Csak azt nem tudtam, honnan szerzek paracordot. Úgyhogy maradtam a régi megoldásnál: dekorációs zsineg. Ez a zsineg is műszál, de elég puha fonású. Mivel nagyjából tudtam mit akarok, a fonás elkezdésével nem is volt bajom, a befejezéssel annál inkább. Az elkötés a végén sehogy sem akart sikeredni. El is rontottam és sajnos le kellett vágni a zsineget. Mivel a maradék nem adott ki újabb markolatra valót, ezért visszatértem a már jól bevált fekete zsinegemhez. Ez közelebb áll a paracordhoz, elég kemény fonású. Hiába van száz videó a neten kimondottan Izulához, nem találtam megfelelő befejezést. De találtam egy olyan leírást, amilyennel én is próbálkoztam, és azt is leírja, hogyan kell befejezni.
Mivel az elektronikai dolgok nem szeretik a ki-be kapcsolgatást, csak a kezdőállapotot és a végeredményt tudom megmutatni.
Utána már csak folytatni kellett a megkezdett mintát. Olyan ez mint a cipő befűzése. Félúton a felső és alsó szár mellett erős madzagból egy-egy hurkot helyeztem a markolaton belülre, úgy, hogy még véletlenül se fonjam hozzá a vashoz azokat. Mikor végigértem, kötöttem rá egy csomót, de úgy, hogy a csomó maga ne lógjon ki a markolat síkjából. Ez persze némi deformációt okozott a mintázatban, de azt hiszem, ez ezzel jár. A csomó után hagytam kb 15-15mm-t, a végeket megolvasztottam kicsit, és a felfelé álló véget a hurok segítségével a felső szár mellé, a lefelé állót pedig az alsó szár mellé behúztam.
Úgyhogy 5-6 nekifutásból el is készült a markolat:
