Hunter

Nemes egyszerűséggel ezt a nevet kapta ez a kés. Egy vadászkés. Legalábbis én annak szántam.
Az alapanyaga ennek is laprugó. de mivel nyáron készült, és 30 fokban nem gyújtok a kályhába (őszi gyerek vagyok, elég rosszul viselem a meleget) ezért ahogy gyárilag meg van edzve, ebben a formában készítettem belőle a kést. Flex-szel kivágtam, lenagyoltam, majd lecsiszoltam a kontúrt.A köszörűre felszerelt vágókoronggal lenagyoltam a leélezést, majd köszörűkővel finomítottam.Ezután jött az érdekes rész, amit még soha nem csináltam, a zsigerelőkampó bevágása, és élezése. Mivel ilyen vékony köszörűkövem nincs, ezért csak a vágókoronggal éleztem meg, nagyon óvatosan. Majd kézzel utánacsiszoltam, hogy szebb legyen a kinézete. Ezután következett a markolat kifúrása. A panelek rögzítésére két 6mm-es vörösréz csövet, közé pedig pár könnyítőfuratot gondoltam. A fúró viszont sehogy sem vitte az anyagot, pedig jófajta HSS fúrók. Ezért (azt hiszem ZÉ blogjában olvastam) egy 5-os Vidia fúrót kiélezve megkezdtem a furatokat, és végül 6-os HSS fúróval fejeztem be őket. Elég kínszenvedés volt, de végül sikerült. Ezután egy 3mm-es vágókoronggal elkészítettem a pengehátra a recézést, amit aztán csiszolópapírral (3-es köracélra újjal ráfeszítve) készre is csiszoltam. Majd megcsiszoltam a leélezést és a penge lapját egészen 500-as finomságig.

Következett a markolat elkészítése. Mivel vadászkés, ezért tölgyfa markolatban gondolkodtam. A kivágás után a ragasztás síkját síkbacsiszoltam, a szegecsek helyét kifúrtam, a markolatpanelek elejét lecsiszoltam majd összeragasztottam az egészet. A ragasztó kikötése után lecsiszoltam a kontúrt, majd lekerekítettem az éleket. Végül lenolajjal impregnáltam. A végeredmény: teljes hossz 210mm, pengehossz 100mm, szélesség 4mm, vastagság 4,5mm. A markolat szélessége 30mm, vastagsága elöl 22mm, hátul 27mm.

Még két göcsöt is sikerült belevennem, hogy feldobjam a mintázatot.

Elég vékonyra sikeredett az él, de készre ez sincs élezve, tekintve, hogy inkább kiállítási tárgy.

A végén jegyzem meg, hogy így is lehet kést készíteni, de természetesen vigyázni kell, nehogy kilágyuljon az anyag, és az egyenesre kalapálás után hajlamos elgörbülni, pláne ha nagyobb hőt kap (gépi csiszolás, köszörülés).

A Munka Ünnepe

Kedves Olvasóim!

Bocsássátok meg nekem, hogy most nem egy kés készítéséről fogok nektek beszélni, de úgy gondolom, hogy akinek a szívéhez közel áll a késkészítés, annak a szabad tűzön való sütés-főzés témaköre sem áll messze a szívétől. A jó időre való tekintettel (nekem ez a meleg már amúgy is sok) úgy döntöttünk, hogy ma grillen sült ételek kerülnek az ünnepi asztalra. Rég terveztem már, de vagy az időjárás vagy a munkahely mindig közbeszólt. De nem ma.
 A hozzávalókat tegnap beszereztük (a védőital kivételével), úgyhogy nem volt más hátra, mint előre. Délelőtt 11-kor begyújtottam a faszenet, és hamarosan rácsra is kerülhetett az első fogás: grillkolbász, magyaros és csípős ízben. Mikor ez megsült, jött egy adag csevapcsicsa. Ezt kicsit tovább tartott megsütni, mégiscsak igazi hús van benne darálva, de ez is elkészült röpke 20-30 perc alatt. Miután pótoltam az elégett faszenet, következtek a lapos húsok. Elsőnek sertéstarja zöldfűszeres pácban. már rendesen folyt a nyálam közben, nagyon jó volt az illata. A rács szélén pedig kisebb méretű vöröshagymák süldögéltek saját héjukban.

Majd következett a magyaros pácban érlelt sertéskaraj. Aggódtam kicsit, hogy a paprika a hő hatására kesernyés lesz, de ilyesmire nem volt panasz ebéd után.

Ezután jött csak a kihívás, magyaros pácolású császárszalonna. Elejétől kezdve nem volt kérdés, ez bizony serpenyőben fog sülni, mivel elég vastag zsírréteg volt rajta. Az idő igazolta gyanúmat, elég sok zsír kisült belőle, ami elég gáz - akarom mondani füst - lett volna, ha a parázson végzi.

Mivel úgy láttam, elég sok energia van még a parázsban, ezért a helyi húsüzem tokaszalonnájából pár szeletet kisütöttem egy másik serpenyőben.

És ha mindez nem lett volna elég, a végén ebben a serpenyőben egy kevés zsíron megsütöttem kb. 20 dkg csemegekukoricát. Azért szeretem a sült kukoricát, mert a keményítő ilyen hőmérsékleten karamellizálódik, ami - egy kis sóval meghintve - nagyon finom. Közben elkészült a konyhában a sült krumpli és az uborkasaláta. Ezzel a mai kis akcióval kb 4 napra meg van oldva az ebéd kérdése.

Jó étvágyat mindenkinek!