Rétegelt bőrmarkolat reloaded

Az utóbbi hónapokban hanyagoltam a késkészítést, mint Ti is észrevehettétek. Ennek az a legfőbb oka, hogy elfogyott a pengének való anyagom, és még nem szereztem be utánpótlást. Szerencsére az őszi lomtalanítással előkerült pár vas, ami talán jó lesz pengének. Ennyit előszónak, de lássuk a kést. Előre szólok, a készítés folyamatáról most nem készültek képek, úgy tűnik, megpusztult a fényképezőm. Na de jöjjön az újabb bőrmarkolatos kés.

Miután az előző ilyen markolattal készült késem nem sikerült igazán olyanra, mint szerettem volna, nem volt kérdés, hogy előbb-utóbb újra megpróbálkozok vele. Szerencsére Marci hasznos tanácsokat adott, így sok időt és fáradtságot megspóroltam azzal, hogy az Ő útmutatásait követtem.

A penge alapanyagának egy törött reszelőt választottam. Munkahelyen ki akarták dobni, mert letört a tüskéje. Én megmentettem és a kályhában szépen kilágyítottam. Fűrésszel formára vágtam. Mit mondjak, ez sem lett EDC méret. Sebaj. Sarokcsiszolóval eltávolítottam a fogazást, és a leélezést is lenagyoltam. Majd következett a reszelés. Az a fránya reszelés. Kezd kicsit kimenni az éle, már ez sem a régi. Előbb-utóbb ebből is kés lesz :-) . Közben jött az ötlet, hogy a penge a hegy felé vékonyodjon. Össze is jött. A penge a tövénél 4,2, a hegynél csak 3,7. Nem sok, de ezzel is meggyűlik az ember baja, ha be akarja fogni satuba, minduntalan kifordult belőle. Az élt meghagytam kb 0,8 mm vastagra, hogy edzéskor ne égjen el.

Az edzéshez még mindig a kályhában izzítom a pengét, és még mindig elhasznált étolajat használok hűtőfolyadéknak. És még mindig a gázsütőben eresztem meg a pengét. Szerencsémre alig görbült a penge, nem volt nehéz a ragyákat kicsiszolni. Az élezést pedig a leendő szalagcsiszolóm szalagjával tettem rendbe, az élt egyúttal levékonyítottam 0,3 mm-re. Majd az egészet felcsiszoltam 800-as papírral. Miután ezzel elkészültem, nekifogtam a markolatnak.

A markolat elejére és végére is bronzból készítettem kiegészítőket. Előlre 4, hátulra 6 mm vastagot. A hátsó pusztán azért van vastagabb anyagból, mert íves. A terv az volt, hogy tüske végét most is szegecsként elkalapálom, ezért a hátsó bakniba most is téglalap alakú lyukat reszeltem, hogy ne fordulhasson el a tüskén és kicsit "kúpos"-ra reszeltem a lyukat. Legközelebb ovál lesz, a téglalap sarkába nem könnyű beütögetni az anyagot.

Jöhetett a bőrözés. A feldarabolás előtt a marhabőr laposszíjról el akartam távolítani azt a fényes réteget, ami miatt szerintem hurkás lett az előző bőrmarkolat. Ehhez egy kézigyalut hívtam segítségül, ami többé-kevésbé be is jött. A maradékot bőrráspollyal reszeltem le, majd 60-as papírral átcsiszoltam. Felkockáztam az egészet 25x35 mm-es darabokra és mind a 24 darabot középen kilyukasztottam téglalap formában egy tapétavágóval, szem előtt tartva a markolattüske vége felé keskenyedő formáját. Magyarul egyre kisebb lyukakat vágtam bele. Egyszer-kétszer elpróbáltam az összeillesztést, bekevertem az Uverapidot (ez nem a reklám helye) és neki is láttam. A lehető legkevesebb ragasztót akartam beleölni a markolatba, hogy a ragasztó ne impregnálja a bőrt, mert talán ez is lehet a probléma forrása. (Itt jegyzem meg, egyes gyártók állítólag ragasztót sem használnak, persze ennek előfeltétele a bőrlapok pontos lyukasztása, hogy azok még véletlenül se csúszhassanak el.) Ez döntő többségében össze is jött, dehát az a kevés kivétel is nagyon szúrja a szemem utólag. Ahogy egyik tanárom mondta, a műtét sikerült, csak a beteg meghalt. A préselés hatására a ragasztó persze megtalálta a kiutat a markolatból. Az egyik út az elülső bakni rése a penge mellett, a másik a hátulsó bakni rése a leendő szegecs mellett. Az előbbit még azon frissiben oldószeres ronggyal letöröltem, utóbbit a présbontás után a snicer hegyével kellett kikaparnom.

A penge maszkolása után levágtam a szegecsből a felesleget és egy fatuskóba szúrva a kés hegyét kalapáccsal elkalapáltam a szegecset. A penge hegye nem tört bele a fába. Ez jó jel. A szegecs fejét síkba reszeltem, és nekiláttam a ráspollyal a felesleges bőr lemunkálásának. Szerintem a műhelyben még a polcon is találnék bőrport. Ráspoly után következett a 60-as papír, majd a 80-as, a 100-as, a 120-as és így tovább egészen 800-asig.

Itt már az volt a probléma, hogy seperc alatt eltömítette a papír pórusait, és utána már csak polírozott, ami látványnak szép volt, de itt-ott még nem volt az igazi a felület. Marci javaslatától eltérően nem tiszta polírkoronggal políroztam (mert nincs), hanem egy szebb napokat is látott törülközőből kihasított kb. fél méteres csíkkal. Az eredmény igen tetszetős lett. Leszámítva a korongok közé beragadt port, ami világosszürkén világít a sötétbarna bőrön és a fekete csíkokat, ami a korongok közt maradt ragasztó lehet, az eredménnyel igencsak meg vagyok elégedve. Nagyságrenddel szebb, mint az előző. Legközelebb már ragasztót se teszek bele. Végezetül egy pár csepp babaolajjal áttöröltem az egészet.

Egyébként tervbe vettem, hogy ezt a kést kicsit tesztelem a mindennapi életben. Ha majd lesz vele tapasztalatom, később azt is megosztom veletek.

Az ikrek 2. rész

Elkészült az előző késem ikertestvére. Ugyanannak a reszelőnek a másik darabjából. Mint mondtam, kettétörte valaki szegényt. Most a reszelős végén volt a sor, hogy új életet kezdjen.
 

A kiinduló méret 165 mm hossz, 24mm szélesség és 5,5mm vastagság volt. A nagy vastagságra tekintettel full flat reszelésben gondolkodtam. Továbbá a pengetőnél szándékomban állt meghagyni a reszelő recézését, ami egyfelől feldobja a külsőt, másfelől sokáig tartott volna eltüntetni. Azért a fogak hegyét lehúztam egy kicsit, szóval már körömreszelőnek sem jók. Mivel megint nem fényképeztem, csak a kész pengéről készült az első kép, még a markolat ragasztása előtt.

És utána sem készült kép, csak a bejegyzés írása közben. Egyre hanyagabb vagyok. A markolat egyébként ugyanabból a szilvafa darabból készült mint az előző késemé. A ragasztás idejére pedig 3 db 2,5mm-es sárgaréz szeg gondoskodott az panelek helyben tartásáról. A markolatot a csiszolás után lenolajjal kezeltem.

A kész kés 108 gramm, hossza maradt 165, szélessége a pengetőnél 23mm, vastagsága 5mm. A pengehossz 71mm, csakúgy mint az élhossz. A markolat szélessége és vastagsága is 22mm, tehát majdnem kör keresztmetszet. Azért ha leteszem az asztalra, nem gurul el.

Az ikrek 1.rész

A következő (két) kés azért kapta ezt a nevet, mert mindkettő pengéje ugyanabból a törött reszelőből és mindkettő markolata ugyanabból a fadarabból készült. Persze mint látni fogjátok csak kétpetéjűek, mert az első egy puukko a második meg egy full tang EDC kés. Ehhez persze kellett egy reszelő, ami pont jó helyen tört el, és a szomszéd néni, aki ideadta az udvarán évek óta rohadó fatörzset, amiről kiderült, hogy szilvafa. Nagyon szép színe van ennek a fának, sajnos a korhadás igen nagy részt használhatatlanná tett az amúgy sem valami nagy átmérőjű törzsből, nem sokat sikerült megmenteni belőle.
A folyamat most is a kilágyítással kezdődött, amit kétszer is elvégeztem, mivel a leélezés feléig eljutva igencsak csúszkált rajta a reszelő. A markolattüske szerencsére adott volt, csak kicsit csinosítani kellett rajta. A pengeformát pedig fűrésszel vágtam ki. És kezdődhetett is a leélezés, amit egy körreszelővel kezdtem.

 A munka felgyorsítása végett azért igénybe vettem a flexet is.

 Végül egy laposreszelővel fejeztem be. Eredetileg úgy terveztem, hogy a pengetőnél megmarad a reszelő mintája, de kicsit elszaladt velem a ló, és teljes mértékben eltüntettem az lapanyagra utaló jeleket.

Az edzés után szépen lecsiszoltam a pengét, elmentem egészen 800-as papírig. Majd következett a bronz kézvédő furatának kireszelése és a markolat kifúrása. A kézvédőt ragasztás előtt a végleges formára reszeltem és csiszoltam, elkerülendő a kézvédő lapjának összekarcolódását. A markolatnak való kiválasztása után méretre vágtam a fát, kifúrtam, és kitöltöttem ragasztóval, majd összeillesztettem a pengével. A ragasztó kikötéséig egy csavaros szorítóban helyeztem el az egészet. A ragasztó kikötése után kanyarítófűrésszel kivágtam a markolat formáját és durva ráspollyal elvégeztem a nagyolást. Mindeközben kés a pengéjénél fogva volt befogatva a satuba, úgyhogy a szívósságához nem fér kétség. Majd következett a finomabb ráspoly, a reszelő és végül a csiszolópapír szalagok. Közben mindvégig odafigyeltem, hogy a bakni és a fa kontúrja szépen egy vonalban legyen. A legvégén persze ez is kapott egy alapos lenolajos áztatást.

A bejegyzés írása közben vettem észre, hogy csak a penge reszeléséről készítettem képeket. úgyhogy kénytelenek vagytok ezekkel és kész késről készült képekkel beérni.

A kész kés pengéje

És a markolata

Egy kép az egész késről

És egy kép felülről

 

Mondhat akárki akármit, azért az európai fafajok közt is találhatunk gyöngyszemeket.
A penge egyébként 4mm vastag, 24mm széles és 80mm hosszú. A markolat 112mm hosszú, 26mm vastag és 33mm széles. Súlya mindössze 111 gramm.

Valami új kezdete

Ahogy az utolsó (előtti) bejegyzésemben írtam a homorú leélezős korszakom véget ért. Belefáradtam abba, hogy cserélgessem a vágókorongot, a köszörűkövet és a csiszolótárcsát. Na meg a vásznat ragasztgatni a tárcsára. De legfőképp a leélezést kicsiszolni. Úgyhogy elhatároztam, áttérek az egyenes leélezésre.

Az utolsó laprugómat szétvagdaltam 3 darabra (a három kést előre megterveztem, hogy minél kevesebb legyen a hulladék), majd kilágyítottam őket. Na persze a szalagcsiszolóm azóta sincs sehol, csak papíron vázlat formájában, úgyhogy én is egy reszelővel láttam neki a nagy feladatnak.

Szóval a lényeg, hogy egy pengehátig tartó egyenes leélezést kapott a penge. Ahogy a képen is látható, először csak a feléig akartam, de ha már lúd, legyen kövér, felreszeltem pengehátig. Utána szépen megcsiszoltam az egészet 1000-es finomságig.

A markolat 5mm vastag bőr laposszíjból készült, szám szerint húsz darab kis kockából amiket tapétavágóval vágtam és lyukasztottam ki.

 A lemezeket két darab 10mm vastag  alumínium "bakni" fogja közre. Az elülső egy kicsit hosszabb a pengére csúszás megakadályozása végett. Szóval az alukat előre kialakítottam, csak a finomcsiszolást hagytam hátra. Következett az összeragasztás és a préselés, amihez egy kis prést kellett összeraknom, mivel állítólag egy ilyen markolatot 3 napig kell nyomás alatt tartani.

Miután kiszedtem a szorítóból, a markolattüske végét elkalapáltam. Ami nem kis feladat volt, elég kemény ez az anyag kilágyítva is. De azért csak sikerült. Utána már csak a markolat formára reszelése és csiszolása volt hátra. Mikor ezzel is elkészültem, kapott ez is egy kis lenolajat, amit elég gyorsan beszívott, ezért kapott még többet is, és mikor ezt is beszívta, kapott lakkot is. És utána megint lenolajat.

Most pedig leírok ezt-azt, hogy okuljon, aki hasonló markolat készítésére adja a fejét. Az általam használt bőr laposszíj egyik oldala fényes volt (ez a kész késről készült képeken is látszik), valószínűleg valami (cserző?) anyaggal volt kezelve, vagy nem tudom. A ragasztásnál sok volt a ragasztó, ami impregnálta a bőrt. Vagy ez, vagy az említett anyag miatt a bőr egyik oldala puhább, a másik keményebb volt. Ez pedig a kész markolaton, nem tudok rá jobb szót, hurkásság formájában kiütött. Ezen már nem tudtam változtatni, ez így maradt. A másik, amire nem árt odafigyelni, hogy mikor 200-as papírral csiszoltam a markolatot, akkor a papír át-átcsúszott az alura, ami finom porával szürkére színezte a bőrt.

Végül elmondhatom, ezen a technikán még lenne mit  finomítani, ami előbb vagy utóbb be is fog következni.