Ahogy az utolsó (előtti) bejegyzésemben írtam a homorú leélezős korszakom véget ért. Belefáradtam abba, hogy cserélgessem a vágókorongot, a köszörűkövet és a csiszolótárcsát. Na meg a vásznat ragasztgatni a tárcsára. De legfőképp a leélezést kicsiszolni. Úgyhogy elhatároztam, áttérek az egyenes leélezésre.
Az utolsó laprugómat szétvagdaltam 3 darabra (a három kést előre
megterveztem, hogy minél kevesebb legyen a hulladék), majd kilágyítottam
őket. Na persze a szalagcsiszolóm azóta sincs sehol, csak papíron vázlat formájában, úgyhogy én is egy reszelővel láttam neki a nagy feladatnak.
Szóval a lényeg, hogy egy pengehátig tartó egyenes leélezést kapott a penge. Ahogy a képen is látható, először csak a feléig akartam, de ha már lúd, legyen kövér, felreszeltem pengehátig. Utána szépen megcsiszoltam az egészet 1000-es finomságig.
A markolat 5mm vastag bőr laposszíjból készült, szám szerint húsz darab kis kockából amiket tapétavágóval vágtam és lyukasztottam ki.
A lemezeket két darab 10mm vastag alumínium "bakni" fogja közre. Az elülső egy kicsit hosszabb a pengére csúszás megakadályozása végett. Szóval az alukat előre kialakítottam, csak a finomcsiszolást hagytam hátra. Következett az összeragasztás és a préselés, amihez egy kis prést kellett összeraknom, mivel állítólag egy ilyen markolatot 3 napig kell nyomás alatt tartani.
Miután kiszedtem a szorítóból, a markolattüske végét elkalapáltam. Ami nem kis feladat volt, elég kemény ez az anyag kilágyítva is. De azért csak sikerült. Utána már csak a markolat formára reszelése és csiszolása volt hátra. Mikor ezzel is elkészültem, kapott ez is egy kis lenolajat, amit elég gyorsan beszívott, ezért kapott még többet is, és mikor ezt is beszívta, kapott lakkot is. És utána megint lenolajat.
Most pedig leírok ezt-azt, hogy okuljon, aki hasonló markolat készítésére adja a fejét. Az általam használt bőr laposszíj egyik oldala fényes volt (ez a kész késről készült képeken is látszik), valószínűleg valami (cserző?) anyaggal volt kezelve, vagy nem tudom. A ragasztásnál sok volt a ragasztó, ami impregnálta a bőrt. Vagy ez, vagy az említett anyag miatt a bőr egyik oldala puhább, a másik keményebb volt. Ez pedig a kész markolaton, nem tudok rá jobb szót, hurkásság formájában kiütött. Ezen már nem tudtam változtatni, ez így maradt. A másik, amire nem árt odafigyelni, hogy mikor 200-as papírral csiszoltam a markolatot, akkor a papír át-átcsúszott az alura, ami finom porával szürkére színezte a bőrt.
Végül elmondhatom, ezen a technikán még lenne mit finomítani, ami előbb vagy utóbb be is fog következni.