A pengén itt is megfigyelhetők a "kovácsolás" nyomai.
A markolat formája - hatalmas fantáziámról téve tanúbizonyságot - megegyezik az előzőével. Annyi csavart azért tettem bele, hogy most egynegyed rész mahagóni mellé háromnegyed rész tölgyfa társul. Sajnos a tölgyfa rajzolatát csak egy kis barna folt dobja fel, ami nem tudom honnan került bele, ez csak a markolat éleinek lekerekítésekor jött elő. De hát egy darab tűzifától nem szabad sokat várni. A bakni most is bronzból készült.
A paraméterekről csak annyit, hogy a pengehossz 90 mm a teljes hossz pedig 205 mm. A markolat azért kicsit véknyabb és keskenyebb lett, mint az előzőnél, így jobban ül a kézben.
És hogy a használhatóságról is írjak valamit. Valószínűleg a laprugó melegen történő alakításának - és vajmi kevés hozzáértésemnek - köszönhetően az edzés utáni keménység nem valami számottevő. Egy darab ágfa farigcsálásának (tollaság?) következtében kicsit kicsorbult az éle. Hát igen, hobbikés. Mármint hobbiból készült.
De bízom benne, hogy lesz ez még jobb is, sikerült egy tekintélyes méretű acéllemezt beszereznem, aminek a hőkezelését majd egyszer valószínűleg profira fogom bízni, és akkor majd én is dobálózok a HRC-kel. De addig is, van még három ilyen-olyan sufnikés a tarsolyomban, amiket majd az elkövetkezendőkben a publikum elé fogok tárni.
Addig is jó barkácsolást mindenkinek!
