A kilágyítás és egyengetés után kialakítottam a formát, a furatokat (egy előre meghatározott minta szerint), majd a leélezést, ami, mint eddig is, homorú. A reszelő élén lévő fogazást próbáltam meghagyni a hüvelykujj számára a biztosabb megtámasztás érdekében, sajnos a csiszolásnál ez teljesen lekopott. Az edzés és megeresztés után ecetsavban próbáltam mattítani, ami félig-meddig sikerült is. Egyszer már tényleg kipróbálom a vas-kloridot. Végezetül pedig következett a lyukak összekötése fekete paracord-szerű zsinórral. Miután végeztem, hagytam pihenni az egészet. Vagy fél év múlva a kés végén fityegő két szál madzag közé befontam egy világoskék szálat. Ezt a fajta fityegőt fogalmam sincs minek hívja a szaknyelv (akinek tetszik, angolul sqaure weave paracord, azt hiszem).
Íme a végeredmény:
A legális hordhatóságáról viszont nem vagyok meggyőződve, a zsinórmarkolat miatt a szúráshossza elég bizonytalan.
Szervusz Karesz !
VálaszTörlésPont az ilyen kések, amik beindítják az én fantáziámat is ! Meg a három ujj is, persze. Imádom azt az állapotot, amikor azt mondja az ember fia, hogy ezt nem dobom ki, mert úgy is lehet még belőle valamit csinálni. Neked ezt csont nélkül sikerült abszolválni. Az egyszerű forma, mindig is a kedvemre való dolog marad. A szúráshosszat pedig miden rendőr másképp méri. De a lényeg az, hogy a markolatként kialakított rész megfogása után. a mutatóujjtól illene mérni. Így volna legalább is ésszerű, hiszen így lehetne vele szúrni. De nekem akkor is nagyon tetszik, ha lehet hordani, ha nem.
AMA.