Hiánypótlás

Az utóbbi hetek szabadságát kihasználva befejeztem több félbe maradt késemet, amik tavasz óta a műhely asztalán várták sorsuk kiteljesedését. Továbbá a karácsony töltött káposztától és bejglitől terhes napjait kihasználva eljátszottam a gondolattal, hogy meglévő késeimnek egy vitrint készítsek. Az alapanyagok begyűjtése és felmérése közben próbálgattam, milyen elrendezés lenne célszerű. És rá kellett ébrednem, hogy bizony két kést kihagytam a sorból. Ezeket szeretném most bemutatni Nektek, kedves olvasóimnak.

Elsőként, tartva magam a sorrendiséghez, egy kis tőr következik. Ez egy kis rögtönzött kés, nem készült hozzá semmi terv, vázlat, rögtön a közepébe csaptam. Alapanyaga egy 150-es (?) reszelő, amit kilágyítás és megeresztés nélkül formára köszörültem és leéleztem. A 15mm széles pengét direkt aszimmetrikusra éleztem 1/3-2/3 arányban. A keresztvas 4mm vastag savállóból van, aminek végtelenül egyszerű formát álmodtam meg. A markolat két mahagóni lap közé ragasztott kőrisfa lapból áll, ami alig valamivel vastagabb, mint a penge. A markolatot még ragasztás előtt készre csiszoltam és lakkoztam. Ezután már csak össze kellett ragasztanom az egészet, és kész is voltam. Ez egyike a korai késeimnek, a leélezés nincs kicsiszolva, és mivel a pengét nem olajoztam, ezért kicsit megkapta a rozsda.

A másik kés szintén reszelőből készült, de ezt már kilágyítottam köszörülés előtt. Már akkor nagy kedvencem volt a tanto forma. Itt már kombináltam kétfajta leélezést, a hegy alatt domború, a másik pedig homorú leélezés. A kézvédő, ha nevezhetem annak, 2mm vastag sárgaréz és elég rendesen előre dől. A markolata ennek is háromrétegű, két dió között egy mahagóni lap, ami (szintén) alig vastagabb a pengénél. Miután az egészet összeragasztottam, hagytam állni a dolgot vagy egy évig, és idén nyáron fejeztem be. Először úgy gondoltam, nyolcszög formára alakítom a markolat profilját, de végül ovális formájúra csiszoltam le. A markolat végébe sárgaréz drótból egy diszkrét kis szeget is készítettem. Mindent összegezve pöpec kis kés lett, leszámítva, hogy elég vastag az éle. És az olajos pengére minden szösz ráragad, ezért is kellene a vitrin :-) .

Ez a két kis késsel kívánok Boldog Karácsonyt és sikerekben gazdag, Boldog Új Évet Kedves Olvasóimnak.

Puukkonak látszó tárgy

Azt hiszem történelmi pillanathoz érkeztem. Ez az utolsó késem, amit köszörűvel homorú leélezéssel készítettem.
Oly sokan kedvelik ezt a típust, gondoltam elkészítem hát életem első puukkoját. Azért a "látszó tárgy" toldat, ugyanis ismereteim szerint, ezeket a késeket nem készítik homorú élezéssel, és technológiám miatt sem igazán skandi a leélezés. Ugyanis az "él" kb. 0,2 mm vastag, ergo élezésnél létre kellene hozni némi élszalagot. De formájában puukkora emlékeztet.
Ami a készítést illeti, nem dokumentáltam mindent. Az alapanyag laprugó, amit kilágyítás után 4mm vastagra köszörültem, kivágtam a markolattüskét és a pengeformát, majd egy fadarabhoz hozzáerősítve leéleztem.

Majd elhasznált étolajban megedzettem, és a gázsütőben megeresztettem. Látható, hogy nem apróztam el sem a markolattüske hosszát, sem a szélességét.

Edzésnél kicsit elgörbült a penge, ezt satuban kiegyenesítettem. Legalább kiderült, hogy szívós a penge, nem is kicsit. Majd szépen megcsiszoltam az egészet, 400-as finomságig.

A kézvédő erre a késre jellemzően minimális méretű, amúgy 3mm vastag savállóból készült. A markolat elülső negyede mahagóni, a többi pedig cseresznye. A penge lemaszkolása után szépen össze is ragasztottam.

A stabil fogás érdekében halfarok formájú a markolat vége. A forma lenagyolása után letörtem az éleket, majd egy darab csiszolóvászon szalaggal "cipőfényező" mozdulatokkal eltüntettem az éleket. Ezután a kézvédő vonalához hozzácsiszoltam a fát, mert számomra elég kiábrándító, ha az átmenet, hogyismondjam, hurkás.

Végezetül nem maradt más hátra, mint a markolatot lenolajba áztatni, a pengét pedig beolajozni, hogy megnehezítsem a rozsda dolgát.

Summázva az egészet elmondhatom, hogy szerintem szép lett, bár még szebb lenne, ha a markolat legszélesebb részét hátrébb vittem volna, és a mahagóni szálirányát nem hosszába, hanem keresztbe állítottam volna. De majd legközelebb.