Oly sokan kedvelik ezt a típust, gondoltam elkészítem hát életem első puukkoját. Azért a "látszó tárgy" toldat, ugyanis ismereteim szerint, ezeket a késeket nem készítik homorú élezéssel, és technológiám miatt sem igazán skandi a leélezés. Ugyanis az "él" kb. 0,2 mm vastag, ergo élezésnél létre kellene hozni némi élszalagot. De formájában puukkora emlékeztet.
Ami a készítést illeti, nem dokumentáltam mindent. Az alapanyag laprugó, amit kilágyítás után 4mm vastagra köszörültem, kivágtam a markolattüskét és a pengeformát, majd egy fadarabhoz hozzáerősítve leéleztem.
Majd elhasznált étolajban megedzettem, és a gázsütőben megeresztettem. Látható, hogy nem apróztam el sem a markolattüske hosszát, sem a szélességét.
Edzésnél kicsit elgörbült a penge, ezt satuban kiegyenesítettem. Legalább kiderült, hogy szívós a penge, nem is kicsit. Majd szépen megcsiszoltam az egészet, 400-as finomságig.
A kézvédő erre a késre jellemzően minimális méretű, amúgy 3mm vastag savállóból készült. A markolat elülső negyede mahagóni, a többi pedig cseresznye. A penge lemaszkolása után szépen össze is ragasztottam.
A stabil fogás érdekében halfarok formájú a markolat vége. A forma lenagyolása után letörtem az éleket, majd egy darab csiszolóvászon szalaggal "cipőfényező" mozdulatokkal eltüntettem az éleket. Ezután a kézvédő vonalához hozzácsiszoltam a fát, mert számomra elég kiábrándító, ha az átmenet, hogyismondjam, hurkás.
Végezetül nem maradt más hátra, mint a markolatot lenolajba áztatni, a pengét pedig beolajozni, hogy megnehezítsem a rozsda dolgát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése