Bajonett

Rögtön az elején leszögezem, nem igazi bajonett, hiszen nem lehet puskára felszerelni. Max ragasztószalaggal. Csak a kés elkészítésének ötlete egy bajonett láttán jött, ezért lett ez a bejegyzés címe.

Az anyagáról annyit, hogy ez egy törött reszelő volt, törötten is 30 cm hosszú. És 7 mm vastag. Mikor megláttam, rögtön tudtam, ebből nagy kés lesz. De még mekkora. A kis kályhában háromszor fogtam neki kilágyítani. Más bele se fogott volna. Nekem se kellett volna. Mert ha egyszer belekezdek valamibe, rohadjak meg ha nem fejezem be. Akkor még bele se gondoltam, hogy ha a kilágyítás ilyen problémás volt, az edzéssel mi lesz.

Na de belekezdtem. A fogazás eltávolítása sarokcsiszolóval történt, kontúr lenagyolás szintén. A síkra csiszolás csak a markolatnál történt meg, mivel full flat pengehátig felmenő leélezésben gondolkodtam.

A képen jól látszik, legalábbis felül, hogy a keresztvas felhúzása hátulról történik.Néha meg szoktam szopatni magam. Mivelhogy a markolat végén lesz majd izé, pommel (?). Szóval két darab vas felszegecselve. Ilyen.

Mert az kell ellensúlynak. De itt még nincs elkalapálva a szegecs, csak úgy benne van a lyukban.

Meg kell vércsatorna is. Mert az jól néz ki.

Na erre kicsit részletesebben kitérek, pedig nem akartam bő lére ereszteni. Először bejelöltem, hova lesz a vércsatorna, és egy egyenes lemezdarab mellett a fűrészlap legelső fogával jó erősen bekarcoltam, "bevéstem" a középvonalat.

Majd egy kisebb átmérőjű kör reszelővel elmélyítettem a vájatot, majd egy nagyobbal lementem a kívánt mélységig (kb. 1,5mm).

Végül egy még nagyobbal kiszélesítettem kb. 8 mm-re.

A vájat elejére és végére felfogattam két darab lemezt ütközönek, hogy ott legyen a vége, ahol szeretném. Tudjátok, maximalista vagyok. És kicsiszoltam az egészet. Babramunka volt, de rohadt jól néz ki.

Következhetett az edzés. Itt szembesültem a gonddal, hogy nem tudom kellőképpen felmelegíteni a vasat a penge egész hosszában. Csupán az élt sikerült megfelelően felmelegíteni, azt is csak harmadjára. Kissé csalódott voltam.

A keresztvas elkészítéséről nem írok semmit, tudjátok hogy készül. Mikor minden elkészült, és lecsiszoltam mindent 800-as finomságig,

felhúztam a keresztvasat a helyére, és azt a két darab vasat is felszegecseltem a helyére. Bekentem az egészet vastagon olajjal, és jegeltem a projektet vagy egy évre. Na nem teljesen, elkészítettem a panelt rögzítő két csavart is. Ezek M4-es csavarok, csakhát nagyobb fejjel készültek mint a szabvány, és hengeresek, de nincs rajtuk sliccelés. Remélem érthető volt, ha nem, lesz még kép. Biztos lehet ilyet kapni valahol, de nem nálunk. A csavaranya is ugyancsak saját gyártmány, átmérőben akkora mint a csavarfej, de ezen van sliccelés. Ilyet már lehet kapni, de csak nagy tételben érné meg.

A markolathoz diófát választottam. Kivágtam egy lapot a deszkából, megcsiszoltam az egyik lapját, és a két végét párhuzamosra. Majd kettévágtam, és kifúrtam. A csavarfejnek is elkészítettem a megfelelő átmérőjű és mélységű furatot. A falapokat felcsavaroztam a helyükre és a megfelelő formára reszeltem (ráspolyoztam) őket, vigyázva, hogy a keresztvasat össze ne karcoljam, mert azt már nem vehetem le, hogy újracsiszoljam.

Közben jött az ötlet, hogy a rátétlemezek (mondja már meg valaki, mi ennek a magyar neve) élét lekerekítsem. Mert az úgy kényelmesebb. Végül a falapokat egy szintbe csiszoltam a fémmel, bemaszatoltam lenolajjal és felcsavaroztam a helyükre. Ezt most nem is ragasztottam.

A végeredménnyel qrvára elégedett vagyok, illetve lennék, ha rendes hőkezelést kapott volna. Technikai adatok: 297 mm hossz, ebből a penge 175 mm, a markolat meg a maradék. Pengevastagság 6,5 mm, szélesség 33 mm. A markolat 21,5 mm vastag és 31 mm széles.

A továbbiakról meg annyit, hogy fogok még készíteni kést, posztolom is őket, csak most vettem egy tábla szerszámacélt, és a hőkezelésük egyszerre fog történni, csak az nem most lesz, hanem később.

Egy újabb tantó

Ez is egy amerikai. Mert tetszik.

A penge laprugóból készült, amit lágyítottam, egyengettem és normalizáltam. Legalábbis megpróbáltam. A készítés folyamatába nem mennék bele részletesen, akinek nem tiszta valami, az kérdezzen.

Az első kép rögtön edzés után készült.

Itt már szépen le van csiszolva, mellette látható a két markolatpanel, még csak nagyolva vannak.

Mivel a pengét a végén savazni akartam, és nem szerettem volna összekarcolgatni a bevonatot a markolaton mikor a paneleket csiszolom, ezért úgy döntöttem, hogy azokat előbb készre csiszolom, és csak utána ragasztom a helyükre. Ezért előbb egy lécre ragasztottam fel őket a formázás idejére.

Amiről utána levágtam őket.

Fel is próbáltam a pengére a paneleket. A ragasztást majd két vörösréz csőszegecs erősíti.

Itt pedig már kész is van a kés. A szegecsek biztos szépek lennének szétnyitva, de nem merek próbálkozni vele, nehogy szétrepedjenek.

Eddigi késeimhez képest elég karcsú a markolat. Jó is a fogása.

Egy közeli a markolatról, ami gyertyánból készült. Nincs valami nagy rajzolata, de kemény, európai és ingyen volt (ez is raklap volt). A lényeg az összhatás, ami nagyon bejön. És nem csak azért, mert a saját kezem munkája.

És egy közeli a pengéről. Itt jól látszik a kétfajta leélezés. A valóságban a kifolyt ragasztó maradéka nem csillog ennyire.

A végére a szokásos számadatok, mert "a felnőttek szeretik a számokat": 240mm teljes hossz, 125mm pengehossz, szélesség 43mm, vastagság 4,6mm. Tömege 242 gramm.

És végül a negyedik

 Végre elkészült a negyedik puukko is.

A penge az előző háromhoz hasonlóan melegalakítással készült, ami igencsak messze van a kovácsolástól.

De legalább készültek közben képek. Többé-kevésbé. A koncepció a vörösréz bakni-sötétbarna mahagóni-sárga mahagóni volt. Ebből a vörösréz és a sötétbarna mahagóni be is jött. A sárga viszont igencsak barnásra sikeredett, mikor a végén megkapta a lenolajos kezelést.

Itt azért látszik, hogy nem kicsit világosabb volt az a fa. Hát igen. Jobb lett volna ha bevizezem, hogy kiadja a színét. Bár így utólag úgy rémlik, hogy ezt meg is tettem.

Még itt is van közte egy kis különbség.

Szépen ívelt kis markolatot hoztam össze, bár az ujjvájat jöhetett volna kicsit előbbre.

Azért nem lett csúnya darab ez sem. És a fogása is kézbeillő.

A harmadik puukko

Elkészült a harmadik kis puukko is.

A pengén itt is megfigyelhetők a "kovácsolás" nyomai.

A markolat formája - hatalmas fantáziámról téve tanúbizonyságot - megegyezik az előzőével. Annyi csavart azért tettem bele, hogy most egynegyed rész mahagóni mellé háromnegyed rész tölgyfa társul. Sajnos a tölgyfa rajzolatát csak egy kis barna folt dobja fel, ami nem tudom honnan került bele, ez csak a markolat éleinek lekerekítésekor jött elő. De hát egy darab tűzifától nem szabad sokat várni. A bakni most is bronzból készült.

A paraméterekről csak annyit, hogy a pengehossz 90 mm a teljes hossz pedig 205 mm. A markolat azért kicsit véknyabb és keskenyebb lett, mint az előzőnél, így jobban ül a kézben.

És hogy a használhatóságról is írjak valamit. Valószínűleg a laprugó melegen történő alakításának - és vajmi kevés hozzáértésemnek - köszönhetően az edzés utáni keménység nem valami számottevő. Egy darab ágfa farigcsálásának (tollaság?) következtében kicsit kicsorbult az éle. Hát igen, hobbikés. Mármint hobbiból készült.

De bízom benne, hogy lesz ez még jobb is, sikerült egy tekintélyes méretű acéllemezt beszereznem, aminek a hőkezelését majd egyszer valószínűleg profira fogom bízni, és akkor majd én is dobálózok a HRC-kel. De addig is, van még három ilyen-olyan sufnikés a tarsolyomban, amiket majd az elkövetkezendőkben a publikum elé fogok tárni.

Addig is jó barkácsolást mindenkinek!

A második puukko

Elég nagy itt a pangás. Mindenki átment egy másik késes fórumra?

Akkor nyilvánosságra hozom az előző bejegyzésben említett négy puukko közül a másodikat.

A penge érdekessége, hogy a pengehát és az él nem párhuzamos, rögtön a pengetőnél keskenyedőre fogtam. A leélezés egészen a markolattüske közepéig folytatódik, hogy a bronz baknit fel tudjam húzni a tüske tövéig. A lyuk a baknin igazodik a penge profiljához, bár teljesen hegyes lyukat nem tudtam készíteni az élnek, így ott van egy kis hézag. Legalább volt hely a felesleges ragasztónak kibújni.

Az él itt is skandináv, ezért nem is mentem el a nagyon finom csiszolásig, csak kb. 120-ig. A markolat - tudom nem épp tipikus európai fa - mahagóni. Sajnos csak igen közelről látszik a fa hullámos rostlefutása. A markolat formára elég egyszerű, ovál keresztmetszetű, a végén egy ferde lecsapással.

Hogy ne képpel zárjam a bejegyzést, írok egy pár számadatot is. Aki nem kíváncsi rájuk, azoknak további szép napot!
A pengevastagság 3,6 mm, hossza 83 mm, szélessége a pengetőnél 23 mm, a hegynél nulla ( :-) ). A markolat 122 mm hosszú, 34 mm széles és 26 mm vastag a közepén. Tömege 134 gramm. Tokja most sincs, ez is vitrinbe van. Ami még nincs. De lesz.

Egy puukko

A következő 4 kés általam ismert története visszanyúlik gyerekkoromra, mikor is nagy mániám volt, hogy én házilag készítek nyílpuskát. Ehhez vettünk egy köteg laprugót a roncstelepen, aminek az egyik megfelelő hosszúságú darabját hosszában félbevágtuk. Ez aztán szépen ketté is tört a közepén lévő fél lyuk miatt. Ez a két fél rugó aztán el is süllyedt valahol a kamrában.
Mígnem jó 15 évvel később ismét napvilágra került. Ekkor elhatároztam, hogy ezekből kés lesz. Szerencsére vagy szerencsétlenségre egy késnek túl hosszúak, kettőnek túl rövidek voltak. Sebaj, a tüske lehet sima laposvas is, a lényeg, hogy a penge edzhető. Az 5x20mm keresztmetszetű rugódarabot kovácsolással melegen kalapálással elvékonyítottam, aminek következtében kicsit szélesebb lett, kb. 4x25mm. Mint mondtam, a tüskét egy hozzáhegesztett laposvas adta. Szerencsére az edzéskor nem repedtek meg a hegesztések. Hőkezelés után a ragyás felületeket megcsiszoltam, de nem fémtisztára, kissé rusztikusra hagyva a pengét. A leélezés most tényleg skandinávra sikerült. Az így elkészül 4 kés lesz a következő bejegyzések témája.

Az első kés markolata kőrisfából készült. Ezt munkahelyen szúrtam ki a raklapok közt. Igazán kár lett volna, ha ez a szép hullámos szálú kőrisfa valakinek a kályhájában végzi. De sikerült kimentenem. Hogy egy kis kontrasztot vigyek bele, a markolat elejére egy darab mahagónit is tettem, a bakni pedig kb 4 mm vastag bronz, ami színben illik a kőrishez. Az egyes fázisoknál most sem készültek képek, csak ez az egy, ami a penge reszelése közben készült.

A következő képen már a markolat is rajta van, le is van nagyolva.

A végeredmény pedig, közvetlenül a kés elkészülte után:

Szerintem egészen szép rajzolatot adott ki a fa. Ami a lenolajnak, valamint a készítés és a bejegyzés közt eltelt kb. másfél évnek köszönhetően még hangsúlyosabb lett.

Itt látszik egy kicsit, hogy a kalapálással járó felületi egyenetlenség egy része megmaradt.

Csontváz kés

Már rég kifogytam a késnek való anyagokból, mikor az őszi lomtalanítás, rendrakás közben szembetalálkoztam a padlásunkon pár darab laposvassal. Szerencsémre apám épp meglátta és közbeszólt, hogy ez edzhető anyag ám. Ettől megindult a fantáziám, csak hát 8 mm vastag lemezről van szó, ami egy kicsit elbizonytalanított. Egy-két emberkénél láttam ugyan ilyen vastag késpengét, de kirázott a hideg a gondolattól, hogy én ebből kést készítsek. De mégis készítettem egyet. A nagy vastagság és a vasdarab közepén lévő kb. 15mm-es lyuk adta magát, hogy ez biza skeleton kés lesz.

A probléma az volt, hogy elég rozsdás volt a vas. Mire szép tisztára kicsiszoltam a lapját a vastagság 7 mm-re csökkent. Következőnek kireszeltem a kés kontúrját, majd a kikönnyítéseket fúrtam ki úgy, hogy egy kb. 6 mm széles sáv maradjon a markolat élével párhuzamosan. Az első és második ujj közt hagytam egy kis anyagot merevítésnek, bár utólag elnézve teljesen felesleges volt. Mindezt 3-as fúrószárral csináltam pisztolyfúróval. Miután a hulladékot kiütőttem a vasból, a markolat belső kontúrját kör-, íves- és laposreszelőkkel szépen kireszeltem.

Majd jöhetett megint a munka dandárja a leélezés. 7 mm vastag anyagból. Na de végül ez is elkészült, pár óra volt csupán. Az edzés egész jól sikerült. Edzés után átcsiszoltam az egészet.

Az igazat megvallva, először azt hittem könnyű lesz elkészíteni ezt a kést, nem kell a markolatpanelekkel sz*rakodni, ehelyett viszont a markolattüskével kellett bíbelődni, hiszen a külső-belső élek is látszódni fognak.

Ezen a késen próbáltam ki először a vas-kloridos maratást. Először kicsit csalódott voltam, hiszen 45 perc után is alig látszott valami eredmény, de mikor kivettem a kést a folyadékból és áttörültem, akkor látszódott meg a maratás valódi hatása, szép sötétszürke felületet kaptam. Amit aztán itt-ott megkarcoltam, miközben próbáltam megélezni a kést. Legközelebb felmelegítem kicsit a folyadékot, hogy felgyorsítsam a folyamatot.

A kés teljes hossza 188 mm, a penge 85 mm, a markolat 103 mm. Teljes szélesség 33, vastagság 7mm. A súlya 158 gramm.