Egy puukko

A következő 4 kés általam ismert története visszanyúlik gyerekkoromra, mikor is nagy mániám volt, hogy én házilag készítek nyílpuskát. Ehhez vettünk egy köteg laprugót a roncstelepen, aminek az egyik megfelelő hosszúságú darabját hosszában félbevágtuk. Ez aztán szépen ketté is tört a közepén lévő fél lyuk miatt. Ez a két fél rugó aztán el is süllyedt valahol a kamrában.
Mígnem jó 15 évvel később ismét napvilágra került. Ekkor elhatároztam, hogy ezekből kés lesz. Szerencsére vagy szerencsétlenségre egy késnek túl hosszúak, kettőnek túl rövidek voltak. Sebaj, a tüske lehet sima laposvas is, a lényeg, hogy a penge edzhető. Az 5x20mm keresztmetszetű rugódarabot kovácsolással melegen kalapálással elvékonyítottam, aminek következtében kicsit szélesebb lett, kb. 4x25mm. Mint mondtam, a tüskét egy hozzáhegesztett laposvas adta. Szerencsére az edzéskor nem repedtek meg a hegesztések. Hőkezelés után a ragyás felületeket megcsiszoltam, de nem fémtisztára, kissé rusztikusra hagyva a pengét. A leélezés most tényleg skandinávra sikerült. Az így elkészül 4 kés lesz a következő bejegyzések témája.

Az első kés markolata kőrisfából készült. Ezt munkahelyen szúrtam ki a raklapok közt. Igazán kár lett volna, ha ez a szép hullámos szálú kőrisfa valakinek a kályhájában végzi. De sikerült kimentenem. Hogy egy kis kontrasztot vigyek bele, a markolat elejére egy darab mahagónit is tettem, a bakni pedig kb 4 mm vastag bronz, ami színben illik a kőrishez. Az egyes fázisoknál most sem készültek képek, csak ez az egy, ami a penge reszelése közben készült.

A következő képen már a markolat is rajta van, le is van nagyolva.

A végeredmény pedig, közvetlenül a kés elkészülte után:

Szerintem egészen szép rajzolatot adott ki a fa. Ami a lenolajnak, valamint a készítés és a bejegyzés közt eltelt kb. másfél évnek köszönhetően még hangsúlyosabb lett.

Itt látszik egy kicsit, hogy a kalapálással járó felületi egyenetlenség egy része megmaradt.