Tank

Először is köszönöm a kedves 'Kollégáknak' az elismerő és biztató szavakat.

Nos, a név hallatán nem kell nagy késre gondolni.A markolatforma miatt lett ez a neve, olyan mint egy motor tankja. Szerintem.

A penge 3,5 mm vastag, saját edzésű acél. A teljes hossz 143 mm, az él hossza 60 mm. A markolatot itt is a sárga mahagóniból készítettem, ami szerencsére úgy lett kivágva, hogy a bélsugarak szép keresztbe csíkos mintát adnak, amit a lakk még szebbem kihangsúlyoz. A sárga lapok alá pedig egy-egy kb 0,8 mm vastag sötétbarna diófurnért ragasztottam. Először fekete műanyag lemezt tettem alá fibernek, de másnap úgy le lehetett róla húzni, mint egy védőfóliát. Úgyhogy maradtam a természetes anyagoknál.

Karambit

Netezés közben találkoztam egy érdekes késformával. Most hirtelen nem is tudom mely népcsoport vagy tájegység kése a karambit. Azonnal megragadott a forma, és elhatároztam, hogy hamarosan készítek egyet. Pár hét múlva meg is lett az eredmény.

A penge alapanyag ugyanaz, mint a zsebkataré. A markolat most sárga mahagóniból készült, amit ragasztóval és két sárgaréz szeggel rögzítettem a pengéhez. A markolat formájából adódóan először készrecsiszoltam a falapokat, és csak utána következett a ragasztás. Az ergonómia egész jó lett, mind a kisujj, mind a mutatóujj szépen passzol a lyukba, bár az ujj körül forgatás kicsit akadozó a sarkos újjvájatok miatt.

Zsebkatar

Mivel a mai kés barcsákolás anyagfáradás miatt félbeszakadt, inkább blogolok egy-két régebbi kést.
Ez a kis zsebméretű katar (azt hiszem ez a neve) valamiféle edzhető acélból készült.
Az anyagvastagság 3,5 mm, pengehossz 90 mm, szélesség 46 mm, teljes hossz 126 mm. A pengét fűrésszel vágtam ki, majd reszelővel formáltam véglegesre. Az élezést persze köszörűvel csináltam. Az edzés a műhelyben lévő kályha segítségével lett elvégezve, vízben hűtve. Ekkor így nézett ki:

A markolat az előző késeknél már megismert barna mahagóniból készült, amit kétkomponensű ragasztóval rögzítettem a pengére, díszítésnek és erősítésnek pedig 6-os vörösréz csőszegecs került még hozzáadásra. Végezetül pedig lelakkoztam. Íme az eredmény:

Harmadik

A harmadik késem alapanyaga is gyalugépkés, vastagsága ennek is 3 mm. A penge az általam kedvelt tanto formára hajaz, ami azóta is sok késemen visszaköszön.A penge 66 mm, a teljes hossz 157 mm. A markolat teljes markolat (full tang) ami csalóka, mert a penge és markolat két külön anyag, amit fecskefarok formájú csatlakozással csatlakozik a bakni alatt. Ezt a módzsert azonban jól megszívtam, mert ez már a második penge. Az első az illesztéssel járó feszültséget nem bírta, és 3-4 óra múlva egy halk ping-gel megadta magát, úgyhogy újra el kellett készítenem, immár finomabbra véve az illesztést. A bakni rozsdamentes acélból van sárgaréz szegecsekkel, a markolat pedig mahagóni, szintén sárgaréz szegecsekkel. A csiszolás után a markolatot lelakkoztam. A leélezést ezen késen sem csiszoltam le.
Sajnos a forma  ismét nem az én eredeti ötletem, hanem a CRKT egyik kiskésének utánzata.

Második

A második késem alapjául is egy újságban (Kaliber) meglátott bicska szolgált alapanyagul. Bár a gyártóra már nem emlékszem.

Ez a kis kés is gyalugépkésből készült. A kialakítást tekintve a markolattüskés kések népes táborát gazdagítja. A teljes hossz 180 mm, amiből a penge 80 mm-t tesz kis. A penge homorú leélezéssel készült. A markolat anyaga kőrisfa, amit két darabból ragasztottam össze, miután a tüske számára készített üreget kialakítottam. A markolatvég takarására pedig egy kis darab sötétbarna mahagónit ragasztottam fel. A csiszolás után az egészet lelakkoztam. A leélezés mai napig nincs lecsiszolva. Talán majd egyszer.

Első

Ezt a kis kést még vagy hat éve készítettem. Azt hiszem ez volt az első kés. A formát egy Marttiini által készített puukko adta, amit egy vadászkatalógusban láttam meg. A penge anyaga 3 mm vastag gyalugépkés, a markolat egy szebb napokat is látott széklábból készült, anyaga akácfa. A bakni 2 mm vastag sárgaréz. A kés teljes hossza 200mm, amiből a penge kb 85 mm. A markolat végén van egy sárgaréz cső zsinórnak

A gyári élezést meghagyva, a penge csak egy oldalról van élezve (azt hiszem ezt nevezik vésőélnek). A felületet egy jó ideig úgy hagytam, ahogy a köszörülésből kikerült. Pár hónap múlva aztán szépen lecsiszoltam, de a leélezés még megmaradt. Ismét pár hónap múlva egy kis fakockát ívesre csiszolva a leélezést is szépen simára csiszoltam. Aztán, hogy teljes legyen a kép, összeragasztottam az egészet. Ezenfelül egy sárgaréz csapot is behelyeztem, hogy helyén tartsa a pengét. Tudom nem nagy szám, de első késnek megteszi. Szerintem.