Robin

A kés alapanyaga az előző tantoéval megegyező, azzal a kis különbséggel, hogy ez a rész a szerszám szára volt, nem volt különösebben megedzve. Viszont a rozsda itt is elvégezte a munkáját rendesen. Kezdetben 5 mm vastag volt, mire a nagyját leszedtem, maradt 4 mm. A kés teljes hossza 152 mm (pont 6 inch), amiből a penge 70 mm, a markolat meg ami marad. Legnagyobb szélessége 35 mm. A furatok azért kerültek rá, hogy egyfelől szellősebbé tegyék a kinézetet, másfelől a rozsdakráter eltüntetésének ez volt a legegyszerűbb módja. Ugyanez igaz a pengehát recézésére is. A szúróképesség növelése érdekében a hegy kapott egy kis hamis fokélet (remélem jól írtam, amit gondoltam).

A kés markolata egyszerű akácfa (innen jött a név is), ami egy kicsit régebbi évjárat, így már nem teljesen sárga, inkább a barna felé hajlik. Szerencsére az évgyűrűállás már adott volt, hogy a markolaton feltűnjenek a bélsugártükrök, feldobva kissé a markolat hangulatát. A markolat elejét kicsit lelapoltam, hogy áramvonlasabb kinézetet adjak neki. A héjak alá most is raktam abból a diófa furnérból, hogy kontrasztos legyen az acél és fa közti átmenet. A markolathéjakat kétkomponensű ragasztóval és 2 db 8mm-es vörösrézcsővel rögzítettem. Készre csiszolás után átkentem egy kis lenolajjal, hogy kihozza a fa mintázatát.

Kezdők figyelmébe ajánlom, hogy a markolat csiszolásánál a penge maszkolására nagyon figyeljenek oda, mert az az átok por a legapróbb lyukat is megtalálja a pengéhez, hogy szemét módon összekarcolgassa, továbbá várjuk meg, amíg a ragasztó kiköt, mert még bele is ragad a por.

Tanto style

Úgy gondoltam kipróbálok valami újat. Egy kis kötözősdi.
A pengeforma ismét tanto. Az alapanyag valami földműves szerszám volt hajdanában, amit igencsak meglepett a rozsda. Ez még nem is lett volna probléma, mert szépen néz ki a gödrös felület, de ennek csupán az egyik oldala volt mélyen rozsdás, a másikon csak felületi rozsda volt. Szóval sarokcsiszolóval szépen kivágtam lenagyoltam, majd köszörűvel kialakítottam a végleges formát. Utána jött az élkiképzés. De nem is akárhogy. A hegy alatt domború élezést alakítottam ki, a fő vágóél (nem is tudom mi rá a szakszó) viszont homorú leélezést kapott. A kettő találkozása olyan szép ívet ad, hogy nocsak. A készre csiszolásnál viszont észrevettem valami furát, mégpedig azt, hogy a pengeháton nem olyan mélyek a csiszolás nyomai, mint az élnél. A különbség még inkább előjött, mikor 10%-os ecetsavban áztattam 24 óráig. A pengehát sötétebb lett. Na mondom, egye fene ez már így marad. Gondolom gyártó az élt keményebbre edzette, és pechemre én meg fordítva vágtam ki belőle a kést, így a keményebb élrész került a kés hátára. Viszont tanultam az esetből, ha legközelebb ilyesmivel kerülök szembe. Amúgy az ecetsavval történő mattítást többször is kipróbáltam, és nem működött, csak egyszer.
Miután szépen megszürkült az acél, fekete zsinórral körbetekertem a markolatot, és díszítésnek egyik oldalon kék zsinórt szőttem bele. Szerintem szép lett, leszámítva a színárnyalat különbséget a pengén.