Tanto style

Úgy gondoltam kipróbálok valami újat. Egy kis kötözősdi.
A pengeforma ismét tanto. Az alapanyag valami földműves szerszám volt hajdanában, amit igencsak meglepett a rozsda. Ez még nem is lett volna probléma, mert szépen néz ki a gödrös felület, de ennek csupán az egyik oldala volt mélyen rozsdás, a másikon csak felületi rozsda volt. Szóval sarokcsiszolóval szépen kivágtam lenagyoltam, majd köszörűvel kialakítottam a végleges formát. Utána jött az élkiképzés. De nem is akárhogy. A hegy alatt domború élezést alakítottam ki, a fő vágóél (nem is tudom mi rá a szakszó) viszont homorú leélezést kapott. A kettő találkozása olyan szép ívet ad, hogy nocsak. A készre csiszolásnál viszont észrevettem valami furát, mégpedig azt, hogy a pengeháton nem olyan mélyek a csiszolás nyomai, mint az élnél. A különbség még inkább előjött, mikor 10%-os ecetsavban áztattam 24 óráig. A pengehát sötétebb lett. Na mondom, egye fene ez már így marad. Gondolom gyártó az élt keményebbre edzette, és pechemre én meg fordítva vágtam ki belőle a kést, így a keményebb élrész került a kés hátára. Viszont tanultam az esetből, ha legközelebb ilyesmivel kerülök szembe. Amúgy az ecetsavval történő mattítást többször is kipróbáltam, és nem működött, csak egyszer.
Miután szépen megszürkült az acél, fekete zsinórral körbetekertem a markolatot, és díszítésnek egyik oldalon kék zsinórt szőttem bele. Szerintem szép lett, leszámítva a színárnyalat különbséget a pengén.