A sebhelyesarcú I

Ez lett ám igazán csak a sufnikés. Hogy miért?

A penge egy szétrozsdált földmunkagép (felteszem gyalu) kése volt, a markolat pedig tüzifa.
A dizájn is lopott, a markolat ötlete (nevezetesen, hogy a bütüfelület adja a mintázatot) is.
Az acél felületét meglátva nem is volt kétséges, hogy az úgy marad, csak a rozsda lett lemaratva róla. Erre jó az ecetsav, többek közt. Már csak a pengeformát kellett kivágni. Következett a kilágyítás, köszörülés, fúrás, csiszolás, edzés, megeresztés, csiszolás. A mutatóujjnak szolgáló vájat nem direkt lett ilyen mély, sajnos az alapanyagba ekkora ovállyukak vannak, ilyen formát ad ki az alapanyag. Ennyi. A többi késem is hasonló, amit ebből a lapból csináltam.
A markolatot illetően előre elhatároztam ,hogy a rajzolat egy pókhálóra fog hajazni. Ehhez találtam is egy megfelelő méretű tölgyfahasábot. További probléma volt, hogy az évekig tartó száradás hatására úgy szétrepedt, hogy alig adta a szükséges méretet. Fűrészelésnél eléggé vigyáznom kellett, nehogy széttörjem. A markolat kontúrja olyan lett, hogy a markolattüske kontúrját követi, de kb 1 mm-rel kisebb, hogy az esetleges későbbi dagadás ellenére is passzoljon. Már csak fel kellett ragasztanom a pengére és kész is. Amíg a ragasztó kikötött, addig két sárgaréz szeg tartotta helyén a panelokat, amiknek a végét utólag síkbareszeltem. Mármint a szegekét. Végezetül egy kis lenolaj a fának, egy kis olaj a szénacélnak, és kész is lett.
Az eredmény egy 145mm hosszú kés, amiből 65 mm a pengehossz.
A pókhálóminta adta a kés becenevét is: spider.

3finger

Nem, ez nem egy olcsó pornófilm címe. Ez egy kategória a  késeken belül, a 3 ujjas kések. Kis méretüknél fogva legálisan hordhatók zsebben, nyakban, meg ahol tudja az ember. Készítés szempontból pedig gyorsan megvan, ha dísznek készül kis helyet foglal, ha pedig kezdünk kifutni a késnek való anyagokból, akkor pedig a maradékkal (egyeseknek hulladék) is kezdhetünk valamit. Így született ez a kés. Egy öreg, életlen reszelőből készített kés maradéka.  És mivel nem sok mindent lehet kezdeni egy 107 mm hosszú vasdarabbal, ez lett a végeredmény. A pengehossz 50 mm, a szélesség 22 mm.
A kilágyítás és egyengetés után kialakítottam a formát, a furatokat (egy előre meghatározott minta szerint), majd a leélezést, ami, mint eddig is, homorú. A reszelő élén lévő fogazást próbáltam meghagyni a hüvelykujj számára a biztosabb megtámasztás érdekében, sajnos a csiszolásnál ez teljesen lekopott. Az edzés és megeresztés után ecetsavban próbáltam mattítani, ami félig-meddig sikerült is. Egyszer már tényleg kipróbálom a vas-kloridot. Végezetül pedig következett a lyukak összekötése fekete paracord-szerű zsinórral. Miután végeztem, hagytam pihenni az egészet. Vagy fél év múlva a kés végén fityegő két szál madzag közé befontam egy világoskék szálat. Ezt a fajta fityegőt fogalmam sincs minek hívja a szaknyelv (akinek tetszik, angolul sqaure weave paracord, azt hiszem).

Íme a végeredmény:

A legális hordhatóságáról viszont nem vagyok meggyőződve, a zsinórmarkolat miatt a szúráshossza elég bizonytalan.

Hibrid

 A legújabb késem nem azért hibrid, mert többcélű kés, hanem mert többfajta kés ötvözete. Előrebocsátom, szeretem a filmeket, szeretem a késeket, és a filmes késeket is. Az alap verzió az amerikai hadsereg M8 bajonettje volt, aminél azért szerettem volna kicsit egyedibbet, ezért meg akartam toldani egy a mutatóujjat teljesen körbeölelő ujjvédővel, mint amilyen a Terminátor 2 kocsmai verekedős jelenetében kerül elő. Azért csak volna, mert nem volt elég hosszú anyagom hozzá, így végül el kellett állnom ettől a tervtől.
A kés hossza 290mm, 175 mm a penge, ami alakra teljesen szimmetrikus, a pengehát viszont csak a hossz feléig van élezve. A penge szélessége 24mm, vastagsága 5mm, alapanyagul pedig egy élevesztett reszelő szolgált, amit kicsit visszaeresztettem, hogy ne legyen rideg, de azért ne is legyen lágy. Így persze elég hosszadalmas munka volt köszörűn elkészíteni a leélezést (ami természetesen homorú), hát még a leélezést kicsiszolni. De a végeredmény teljesen kárpótolt a többórás munkáért. A keresztvas 4-es savállóból készült, aminek a pengehát felüli végét előregörbítettem kicsit, ami egy képzelt késharc során az ellenfél pengéjének lefogására lenne alkalmas.
A markolat akácfából készült esztergálással, amit kb. fél inchenként egy kis körbemenő beégetéssel tettem színesebbé. Ha akkor tudom, amit most, bőrből készült volna. De nem tudtam, így nem abból van.. Most már mindegy. Fogja az Uverapid, ezt már csak Isten szedné le a markolattüskéről. És biztos ami biztos, még egy M5-ös csavarkötés is került a végére, ha esetleg a vitrinben le akarna esni a markolat.
Íme, a végeredmény:

Tanto reloaded

Igen, ismét egy tanto. Bár ez nem a szokványos tanto-forma, ahhoz kissé széles a hosszához képest, és hát a hegye is elég pisze.
A penge anyaga 3mm vastag gépi gyalukés, hossza kb 12cm volt, amiből 56 mm jutott a pengének és 64 a markolattüskének. A penge szélessége 30mm. A pengeháton egy rövid recézés is található.
A markolat egy darab barna mahagóni, amit ismét úgy vágtam ki, hogy a bélsugarak szép keresztcsíkos mintát adjanak. Bár nem tudom mennyire látszik a képeken. A markolatról érdemes még pár szót ejtenem, ugyanis a keresztmetszet - szokványos-e vagy sem - harang alakú. Ez azt jelenti, hogy a felső éle szépen le van kerekítve, az alja felé szélesedik, majd egy erős törés következik, és az alja egy viszonylag nagy sugarú ív. Mint egy harang. Elég kényelmes a fogása. A markolat végébe került egy vörösréz cső is zsinórnak, bár eredeti funkciója az, hogy a levegő és a fölös ragasztó ezen a lyukon keresztül ki tud jönni, a cső csak utána került bele. A végén pedig a szokásos lenolajos beeresztés következett.
A markolat és a penge közti átmenetet egy 2-es saválló lemezzel oldottam meg, amit kissé ívesre hajlítottam meg, csak úgy esztétikai okokból. Mert ilyet még nem csináltam.
De mostmár beszéljenek helyettem a képek:

 

Tücsökpöcs

A név ismerős lehet azoknak, akik látták a MIB 1-t. Ez a kés is a méretével szolgált rá nevére. A teljes hossza ugyanis nem kevesebb, mint 54 mm, szélessége 20, vastagsága pedig 3 mm. Fajtáját tekintve dögcédula késnek (dog tag knife) indult, de inkább doboznyitó késként állná meg helyét.
Alapanyagként egy törött szerszámacél darab szolgált, aminek egyik végén volt egy 4-es lyuk gyárilag, megkímélve engem attól a lehetetlen feladattól, hogy kifúrjam. Mivel nem voltam biztos benne, hogy önedző acél, ezért köszörüléskor igen gyakran hűtöttem, pláne hogy kis mérete miatt igen gyorsan melegedett. Miután szépen lecsiszoltam, ecetsavba tettem pár órára, és az eredménnyel igencsak meg voltam elégedve. Szépen beszürkült az egész, egy szép nem-csillogó felületet kaptam. Már csak egy szép kis fonatot kellett készítenem hozzá, hogy könnyebben megtaláljam (mellesleg a fogást is megkönnyíti). Végezetül pedig szépen megéleztem.

Voilá:

Robin 2

A penge alapanyaga az előző két kés anyagával megegyező. Sajnos csak ezt a három kést adta ki.. Ez a rész szintén lágy anyag volt, így nekem kellett megedzeni, de legalább könnyű volt kivágni és kifúrni. A rozsda eltávolítása után ez a penge is "csak" 4 mm vastag lett, bár itt-ott még mindig maradtak kisebb rozsdakráterek. A nagyolást szokás szerint flexszel csináltam, majd köszörűvel finomítottam a kontúrt. Ezután jött a markolat kifurkálása és a pengehát recézése, amit a köszörűre feltűzött 3-as vágókoronggal csináltam. Az edzést és a visszaeresztést most is a műhelyben lévő kályhában végeztem faszénparázsban, a hűtés pedig fáradtolajban történt. Bár az alapanyag nem pont erre a célra készült, a penge szívós, és a reszelő is meg-meg csúszott rajta a visszaeresztés után.
Ekkor így nézett ki:

Ezután következett a leélezés köszörülése, majd az egész kést szépen lecsiszoltam.



A névválasztás nem véletlen, ennek a késnek is akácfa markolata van. Csak ez még nem olyan öreg mint az előző, így ez valóban sárga. De ami késik nem múlik, pár évtized és ez is barna lesz. A falapok alá most is tettem sötét furnért, amit persze előbb faragasztóval ráragasztottam a falapra. A markolat kapott két 3-as sárgaréz szeget díszítő jelleggel. A markolatot úgy alakítottam ki, hogy a mutatóujj vájatánál mardjon meg az él, ami egy kicsit feldobja az egyhangú gömbölyűséget. Mikor kész lett, drótkefével erősen átkeféltem az egészet, amitől a pórusok szépen kitisztultam, hangsúlyosabb lett az erezet. Végül lenolajjal lekentem az egészet. A markolat egyébként nem ér teljesen végig, a kés vége ki van fúrva zsinórnak vagy valami fityegőnek.

A kés teljes hossza 185 mm, a penge hossza 80 mm, tehát EDC-nek is használható lenne, ha hordanék magammal kést.

Robin

A kés alapanyaga az előző tantoéval megegyező, azzal a kis különbséggel, hogy ez a rész a szerszám szára volt, nem volt különösebben megedzve. Viszont a rozsda itt is elvégezte a munkáját rendesen. Kezdetben 5 mm vastag volt, mire a nagyját leszedtem, maradt 4 mm. A kés teljes hossza 152 mm (pont 6 inch), amiből a penge 70 mm, a markolat meg ami marad. Legnagyobb szélessége 35 mm. A furatok azért kerültek rá, hogy egyfelől szellősebbé tegyék a kinézetet, másfelől a rozsdakráter eltüntetésének ez volt a legegyszerűbb módja. Ugyanez igaz a pengehát recézésére is. A szúróképesség növelése érdekében a hegy kapott egy kis hamis fokélet (remélem jól írtam, amit gondoltam).

A kés markolata egyszerű akácfa (innen jött a név is), ami egy kicsit régebbi évjárat, így már nem teljesen sárga, inkább a barna felé hajlik. Szerencsére az évgyűrűállás már adott volt, hogy a markolaton feltűnjenek a bélsugártükrök, feldobva kissé a markolat hangulatát. A markolat elejét kicsit lelapoltam, hogy áramvonlasabb kinézetet adjak neki. A héjak alá most is raktam abból a diófa furnérból, hogy kontrasztos legyen az acél és fa közti átmenet. A markolathéjakat kétkomponensű ragasztóval és 2 db 8mm-es vörösrézcsővel rögzítettem. Készre csiszolás után átkentem egy kis lenolajjal, hogy kihozza a fa mintázatát.

Kezdők figyelmébe ajánlom, hogy a markolat csiszolásánál a penge maszkolására nagyon figyeljenek oda, mert az az átok por a legapróbb lyukat is megtalálja a pengéhez, hogy szemét módon összekarcolgassa, továbbá várjuk meg, amíg a ragasztó kiköt, mert még bele is ragad a por.

Tanto style

Úgy gondoltam kipróbálok valami újat. Egy kis kötözősdi.
A pengeforma ismét tanto. Az alapanyag valami földműves szerszám volt hajdanában, amit igencsak meglepett a rozsda. Ez még nem is lett volna probléma, mert szépen néz ki a gödrös felület, de ennek csupán az egyik oldala volt mélyen rozsdás, a másikon csak felületi rozsda volt. Szóval sarokcsiszolóval szépen kivágtam lenagyoltam, majd köszörűvel kialakítottam a végleges formát. Utána jött az élkiképzés. De nem is akárhogy. A hegy alatt domború élezést alakítottam ki, a fő vágóél (nem is tudom mi rá a szakszó) viszont homorú leélezést kapott. A kettő találkozása olyan szép ívet ad, hogy nocsak. A készre csiszolásnál viszont észrevettem valami furát, mégpedig azt, hogy a pengeháton nem olyan mélyek a csiszolás nyomai, mint az élnél. A különbség még inkább előjött, mikor 10%-os ecetsavban áztattam 24 óráig. A pengehát sötétebb lett. Na mondom, egye fene ez már így marad. Gondolom gyártó az élt keményebbre edzette, és pechemre én meg fordítva vágtam ki belőle a kést, így a keményebb élrész került a kés hátára. Viszont tanultam az esetből, ha legközelebb ilyesmivel kerülök szembe. Amúgy az ecetsavval történő mattítást többször is kipróbáltam, és nem működött, csak egyszer.
Miután szépen megszürkült az acél, fekete zsinórral körbetekertem a markolatot, és díszítésnek egyik oldalon kék zsinórt szőttem bele. Szerintem szép lett, leszámítva a színárnyalat különbséget a pengén.

Tank

Először is köszönöm a kedves 'Kollégáknak' az elismerő és biztató szavakat.

Nos, a név hallatán nem kell nagy késre gondolni.A markolatforma miatt lett ez a neve, olyan mint egy motor tankja. Szerintem.

A penge 3,5 mm vastag, saját edzésű acél. A teljes hossz 143 mm, az él hossza 60 mm. A markolatot itt is a sárga mahagóniból készítettem, ami szerencsére úgy lett kivágva, hogy a bélsugarak szép keresztbe csíkos mintát adnak, amit a lakk még szebbem kihangsúlyoz. A sárga lapok alá pedig egy-egy kb 0,8 mm vastag sötétbarna diófurnért ragasztottam. Először fekete műanyag lemezt tettem alá fibernek, de másnap úgy le lehetett róla húzni, mint egy védőfóliát. Úgyhogy maradtam a természetes anyagoknál.

Karambit

Netezés közben találkoztam egy érdekes késformával. Most hirtelen nem is tudom mely népcsoport vagy tájegység kése a karambit. Azonnal megragadott a forma, és elhatároztam, hogy hamarosan készítek egyet. Pár hét múlva meg is lett az eredmény.

A penge alapanyag ugyanaz, mint a zsebkataré. A markolat most sárga mahagóniból készült, amit ragasztóval és két sárgaréz szeggel rögzítettem a pengéhez. A markolat formájából adódóan először készrecsiszoltam a falapokat, és csak utána következett a ragasztás. Az ergonómia egész jó lett, mind a kisujj, mind a mutatóujj szépen passzol a lyukba, bár az ujj körül forgatás kicsit akadozó a sarkos újjvájatok miatt.

Zsebkatar

Mivel a mai kés barcsákolás anyagfáradás miatt félbeszakadt, inkább blogolok egy-két régebbi kést.
Ez a kis zsebméretű katar (azt hiszem ez a neve) valamiféle edzhető acélból készült.
Az anyagvastagság 3,5 mm, pengehossz 90 mm, szélesség 46 mm, teljes hossz 126 mm. A pengét fűrésszel vágtam ki, majd reszelővel formáltam véglegesre. Az élezést persze köszörűvel csináltam. Az edzés a műhelyben lévő kályha segítségével lett elvégezve, vízben hűtve. Ekkor így nézett ki:

A markolat az előző késeknél már megismert barna mahagóniból készült, amit kétkomponensű ragasztóval rögzítettem a pengére, díszítésnek és erősítésnek pedig 6-os vörösréz csőszegecs került még hozzáadásra. Végezetül pedig lelakkoztam. Íme az eredmény:

Harmadik

A harmadik késem alapanyaga is gyalugépkés, vastagsága ennek is 3 mm. A penge az általam kedvelt tanto formára hajaz, ami azóta is sok késemen visszaköszön.A penge 66 mm, a teljes hossz 157 mm. A markolat teljes markolat (full tang) ami csalóka, mert a penge és markolat két külön anyag, amit fecskefarok formájú csatlakozással csatlakozik a bakni alatt. Ezt a módzsert azonban jól megszívtam, mert ez már a második penge. Az első az illesztéssel járó feszültséget nem bírta, és 3-4 óra múlva egy halk ping-gel megadta magát, úgyhogy újra el kellett készítenem, immár finomabbra véve az illesztést. A bakni rozsdamentes acélból van sárgaréz szegecsekkel, a markolat pedig mahagóni, szintén sárgaréz szegecsekkel. A csiszolás után a markolatot lelakkoztam. A leélezést ezen késen sem csiszoltam le.
Sajnos a forma  ismét nem az én eredeti ötletem, hanem a CRKT egyik kiskésének utánzata.

Második

A második késem alapjául is egy újságban (Kaliber) meglátott bicska szolgált alapanyagul. Bár a gyártóra már nem emlékszem.

Ez a kis kés is gyalugépkésből készült. A kialakítást tekintve a markolattüskés kések népes táborát gazdagítja. A teljes hossz 180 mm, amiből a penge 80 mm-t tesz kis. A penge homorú leélezéssel készült. A markolat anyaga kőrisfa, amit két darabból ragasztottam össze, miután a tüske számára készített üreget kialakítottam. A markolatvég takarására pedig egy kis darab sötétbarna mahagónit ragasztottam fel. A csiszolás után az egészet lelakkoztam. A leélezés mai napig nincs lecsiszolva. Talán majd egyszer.

Első

Ezt a kis kést még vagy hat éve készítettem. Azt hiszem ez volt az első kés. A formát egy Marttiini által készített puukko adta, amit egy vadászkatalógusban láttam meg. A penge anyaga 3 mm vastag gyalugépkés, a markolat egy szebb napokat is látott széklábból készült, anyaga akácfa. A bakni 2 mm vastag sárgaréz. A kés teljes hossza 200mm, amiből a penge kb 85 mm. A markolat végén van egy sárgaréz cső zsinórnak

A gyári élezést meghagyva, a penge csak egy oldalról van élezve (azt hiszem ezt nevezik vésőélnek). A felületet egy jó ideig úgy hagytam, ahogy a köszörülésből kikerült. Pár hónap múlva aztán szépen lecsiszoltam, de a leélezés még megmaradt. Ismét pár hónap múlva egy kis fakockát ívesre csiszolva a leélezést is szépen simára csiszoltam. Aztán, hogy teljes legyen a kép, összeragasztottam az egészet. Ezenfelül egy sárgaréz csapot is behelyeztem, hogy helyén tartsa a pengét. Tudom nem nagy szám, de első késnek megteszi. Szerintem.