Alapanyagként egy törött szerszámacél darab szolgált, aminek egyik végén volt egy 4-es lyuk gyárilag, megkímélve engem attól a lehetetlen feladattól, hogy kifúrjam. Mivel nem voltam biztos benne, hogy önedző acél, ezért köszörüléskor igen gyakran hűtöttem, pláne hogy kis mérete miatt igen gyorsan melegedett. Miután szépen lecsiszoltam, ecetsavba tettem pár órára, és az eredménnyel igencsak meg voltam elégedve. Szépen beszürkült az egész, egy szép nem-csillogó felületet kaptam. Már csak egy szép kis fonatot kellett készítenem hozzá, hogy könnyebben megtaláljam (mellesleg a fogást is megkönnyíti). Végezetül pedig szépen megéleztem.
Voilá:
