Változatok egy témára

Ha a késkészítés folyamán odaér az ember, hogy kiválassza a markolat anyagát, és van is miből választani, akkor nehéz lehet a döntés.

Lehet klasszikus, lehet modern, lehet meghökkentő.

És ha nem tudunk dönteni, miért ne készítsük el mindhárom variációt.

Hármat azért nem, de készítettem két egyforma pengét, amik csak a markolatban térnek el.

Az elsőnél fekete FR4-re esett a választásom vörösréz csőszegeccsel. 

Először készítettem nyitott szegecset. Kicsit kísérleteztem meg utánanéztem a neten mielőtt hozzáfogtam volna élesben. A végeredmény nem tökéletes, de elégedett lehetek vele.

A másodikhoz a jó öreg akácfát választottam sárgaréz szegekkel. 

A panelek alá piros G10 linert tettem, hogy egy kis színt vigyek a markolatba.

Miután elkészült a kés, sárgásbarna fából füstöléssel szép csokibarnát varázsoltam. Ez a művelet a fényes sárgareznek is adott egy kis antik hatást. Végül kapott egy kis olajat.

Már csak az élezés volt hátra, mert újabban erre is adok, és már lehet is velük papírcsíkokat vagdalni és szőrt borotválni a karról. Utóbbi nem feltétlen ajánlott, mert az élezéssel kicsit hadilábon állok.

Egy kis EDC

Továbbra sem adok nevet a késeimnek.

Méreteit tekintve legálisan hordható méretű kis kés. Már ha készítenék tokot hozzá, mert így igencsak veszélyes zsebbe, táskába tenni.

Az anyaga mondjuk kicsit vastag erre a célra, de lusta voltam elvékonyítani.

A penge O2 szerszámacélból van. A markolatpanelek Sapelli mahagóniból készültek, amiket két sárgaréz szegecs tartott a helyén a ragasztó megszilárdulásáig. Onnantól már nem sok szerepük van. Csiszolás után a fa részek kaptak egy kis tungolajos kezelést.

Mint láthatjátok, már logózom a késeim. A matricát is én készítettem. Ez volt az első ilyen példány, ez még kicsit kezdetleges.

És mint láthatjátok, a fényképezésre sem fordítok túl sok energiát.

Coming soon...

Az utóbbi években nem volt kedvem kést készíteni. Az érdeklődés nem szűnt meg a téma iránt, továbbra is figyelemmel kísértem AMA blogját (a többi blog sajnos évek óta inaktív) és különféle késkészítős videókat az egyik legkedveltebb videómegosztón.

Aztán télen annyi  késkészítős videót néztem, hogy megjött a kedvem folytatáshoz. Na meg nem szeretem félbehagyni az elkezdett dolgokat. Szóval leporoltam pár hőkezelésre előkészített késpengét és elküldtem őket hőkezelésre. Meg beszereztem pár hozzávalót, hogy kicsit színesebb legyen a paletta. Szó szerint színesebb.

Ezeknek a késeknek az elkészítéséről szólnak majd az elkövetkező bejegyzések.

 

Addig is ajánlom figyelmetekbe a jobb oldalon látható pár (számomra) új csatornát. Remélem nem haragszanak meg érte, hogy itt népszerűsítem őket!

A jelölőkés (marking knife)

Hát hosszas hallgatás után ismét itt vagyok. Na azért nagy dolgokat ne várjatok!

Egy hosszabb projektbe kezdtem bele 2 éve, ezért volt a nagy hallgatás. Semmi köze a késekhez, annál inkább az asztalos iparhoz!

Ezen projekt közben sok anyagot gyűjtöttem az interneten, amiknek nagy része külföldi volt (USA és Kanada), és sok esetben találkoztam azzal, hogy arrafelé bizony nem ceruzával jelölnek fára, hanem késsel.

Na nem konyhakéssel, hanem jelölőkéssel!

Aminek az értelme a vékonyabb jelben keresendő és abban, hogy az ilyen késsel ejtett jel rendkívül alkalmas egy véső vagy akár egy fűrészlap megvezetésére.

Egy ilyen késnek az az ismertetője, hogy egy oldalon van élezve. Vésőél, magyarul. Van jobbos, van balos, meg van a spear point, azaz lándzsahegyű.

Én egy ilyet készítettem. A projekt után mondjuk nem sok értelme van, de hátha hasznát veszem később. Hiszem fával dolgozni öröm és kikapcsolódás. És az igazi fából készült bútor örök érték, nem úgy mint a forgácslap és társaiból készült. Remélem sok ilyen izgalmas tervben lesz részem.

A kés pengéje egy kidobásra ítélt lyukasztó szerszám. 2*15*60 mm méretű, és baromi kemény. Darabolókoronggal méretre vágtam nagyjából, majd köszörűvel pontos méretre igazítottam. Majd elkészítettem a leélezést. Végül élesre fentem.

A markolat egy darab akácfából készült, ami egy lapátnyél méretre vágása során esett le. Esztergával munkáltam kellő méretre, majd kifúrtam a markolattüskének. Egy sárgaréz csőből kis gyűrűt tettem rá, hogy ne repedjen szét, amíg a pengét belenyomom és beleragasztom. Kétkomponensű ragasztóval.

Majd következett egy olyan dolog, ami már régóta piszkálta a fantáziám. Szalmiákszesszel megfüstöltem az akácfát, hogy sötétebb legyen. A képen látható szín 3 órányi füstölés eredménye (hát nem jön át a képen). Munkakésnél, kezdetnek pont megteszi.



Végül 2 réteg tungolajjal kezeltem, ami az ominózus projektből maradt meg.

Az egészben az volt a legjobb, hogy gyakorlatilag semmi konkrét terv nem készült a késről, csak vázlatok. Terv nélkül kicsit szabadabb volt a kivitelezés, nem volt mihez viszonyítanom. Haladósabb volt a munka, és nem görcsöltem rajta, hogyha nem a terv szerint alakult valami.
Csak haladtam az árral.

De a végeredmény elég így is elég pofás lett.

És mindezt gyakorlatilag acélhulladékból és tűzifából.

Smokey

Ritkán adok nevet a késeimnek, de mikor a maratás után megláttam a kést, rögtön a füst jutott róla az eszembe. Na de kezdjem az elején.

Mikor elkopott az egyik reszelőm, félretettem, hogy majd kés lesz belőle. Ennek most jött el az ideje. Az ünnepek előtt félbevágtam és kilágyítottam a reszelőt. Készítettem hozzá egy vázlatot, amit átmásoltam a vasra, és elkezdődött a formázás. Először a kontúrt alakítottam ki reszelővel, utána a leélezést csiszolóval, majd az éleket kerekítettem le reszelővel és kézi csiszolással. A reszelő mintázatot szándékosan hagytam meg, nem lustaságból. A végén a pengehátra készítettem 3 kis bemélyedést, hogy egy kicsit biztosabban álljon rajta a hüvelykujj, ha szükséges.
Majd következett az edzés, amit négyszer végeztem el, mert az első három esetben mindig túl jól sikerült a megeresztés, és kilágyult az acél.
Hőkezelés után az élt vékonyítottam kicsit, majd a leélezést, az éleket és a furatokat is, egyszóval az egészet átcsiszoltam újra szép fokozatosan, egészen 600-as finomságig.
Egy alapos zsírtalanítás után pedig 30 percig áztattam gyorsmarató folyadékba, amitől szép szürke "füstös" színe lett és ami remélhetőleg a rozsdától is meg fogja védeni.

A technikai adatok: 125 mm teljes hossz, 50 mm pengehossz és 75 mm markolat. A markolat vastagság 5,2 mm, a penge vastagság csak 3,8. Szélesség 24,5 mm.

KJ Mora

Üdvözlet a kedves olvasónak.

Nem hagytam fel a hobbimmal, csak elfogyott az acél. Beszereztem egy kisebb tábla O2-t, abból farigcsálom a késeket, csakhát ezek hőkezelését szeretném szakavatott kezekre és berendezésekre bízni. Ez pedig akkor gazdaságos, ha egyszerre több pengét küld el az ember. Vagy megfelelő ismeretséggel rendelkezik.

Decemberben eszembe jutott azonban, hogy van nekem valahol a fiók mélyén egy gyári pengém. Ezt vagy 10 éve vettem (már csak volt) barátnőm közbenjárásával, akinek egy rokona késpengéket hozott be Németországból (ha jól emlékszem).

Ehhez a pengéhez akkor készült egy markolat. De ragasztásra azóta se került sor.
Úgyhogy újragondoltam a formát. A pengehátból leköszörültem egy kicsit, a gyári leélezést átcsiszoltam, hogy szép sima legyen és az évek alatt létrejött rozsdát is lecsiszoltam. Egészen P800- ig meg se álltam. Vigyázva, mert igen éles.

Új markolat is készült hozzá hullámos nyírből. Talán nyír. A bakni bronzból készült, sajnos kicsit pontatlan az illesztés, de elég rég csináltam már ilyet. Hogy egy kis sötétet is vigyek a markolatba, a bronz és a fa közé 3 réteg bőrkorongot is tettem. A markolat formázás elég hosszadalmas lett, mert vékony a penge, és attól féltem, hogy eltörik a kés. Na meg a bőr megmunkálással továbbra is hadilábon állok, nem is alakult teljesen az elvárásaim szerint, de nem is lett olyan csúnya.

De most már jöjjenek a képek:

Bajonett

Rögtön az elején leszögezem, nem igazi bajonett, hiszen nem lehet puskára felszerelni. Max ragasztószalaggal. Csak a kés elkészítésének ötlete egy bajonett láttán jött, ezért lett ez a bejegyzés címe.

Az anyagáról annyit, hogy ez egy törött reszelő volt, törötten is 30 cm hosszú. És 7 mm vastag. Mikor megláttam, rögtön tudtam, ebből nagy kés lesz. De még mekkora. A kis kályhában háromszor fogtam neki kilágyítani. Más bele se fogott volna. Nekem se kellett volna. Mert ha egyszer belekezdek valamibe, rohadjak meg ha nem fejezem be. Akkor még bele se gondoltam, hogy ha a kilágyítás ilyen problémás volt, az edzéssel mi lesz.

Na de belekezdtem. A fogazás eltávolítása sarokcsiszolóval történt, kontúr lenagyolás szintén. A síkra csiszolás csak a markolatnál történt meg, mivel full flat pengehátig felmenő leélezésben gondolkodtam.

A képen jól látszik, legalábbis felül, hogy a keresztvas felhúzása hátulról történik.Néha meg szoktam szopatni magam. Mivelhogy a markolat végén lesz majd izé, pommel (?). Szóval két darab vas felszegecselve. Ilyen.

Mert az kell ellensúlynak. De itt még nincs elkalapálva a szegecs, csak úgy benne van a lyukban.

Meg kell vércsatorna is. Mert az jól néz ki.

Na erre kicsit részletesebben kitérek, pedig nem akartam bő lére ereszteni. Először bejelöltem, hova lesz a vércsatorna, és egy egyenes lemezdarab mellett a fűrészlap legelső fogával jó erősen bekarcoltam, "bevéstem" a középvonalat.

Majd egy kisebb átmérőjű kör reszelővel elmélyítettem a vájatot, majd egy nagyobbal lementem a kívánt mélységig (kb. 1,5mm).

Végül egy még nagyobbal kiszélesítettem kb. 8 mm-re.

A vájat elejére és végére felfogattam két darab lemezt ütközönek, hogy ott legyen a vége, ahol szeretném. Tudjátok, maximalista vagyok. És kicsiszoltam az egészet. Babramunka volt, de rohadt jól néz ki.

Következhetett az edzés. Itt szembesültem a gonddal, hogy nem tudom kellőképpen felmelegíteni a vasat a penge egész hosszában. Csupán az élt sikerült megfelelően felmelegíteni, azt is csak harmadjára. Kissé csalódott voltam.

A keresztvas elkészítéséről nem írok semmit, tudjátok hogy készül. Mikor minden elkészült, és lecsiszoltam mindent 800-as finomságig,

felhúztam a keresztvasat a helyére, és azt a két darab vasat is felszegecseltem a helyére. Bekentem az egészet vastagon olajjal, és jegeltem a projektet vagy egy évre. Na nem teljesen, elkészítettem a panelt rögzítő két csavart is. Ezek M4-es csavarok, csakhát nagyobb fejjel készültek mint a szabvány, és hengeresek, de nincs rajtuk sliccelés. Remélem érthető volt, ha nem, lesz még kép. Biztos lehet ilyet kapni valahol, de nem nálunk. A csavaranya is ugyancsak saját gyártmány, átmérőben akkora mint a csavarfej, de ezen van sliccelés. Ilyet már lehet kapni, de csak nagy tételben érné meg.

A markolathoz diófát választottam. Kivágtam egy lapot a deszkából, megcsiszoltam az egyik lapját, és a két végét párhuzamosra. Majd kettévágtam, és kifúrtam. A csavarfejnek is elkészítettem a megfelelő átmérőjű és mélységű furatot. A falapokat felcsavaroztam a helyükre és a megfelelő formára reszeltem (ráspolyoztam) őket, vigyázva, hogy a keresztvasat össze ne karcoljam, mert azt már nem vehetem le, hogy újracsiszoljam.

Közben jött az ötlet, hogy a rátétlemezek (mondja már meg valaki, mi ennek a magyar neve) élét lekerekítsem. Mert az úgy kényelmesebb. Végül a falapokat egy szintbe csiszoltam a fémmel, bemaszatoltam lenolajjal és felcsavaroztam a helyükre. Ezt most nem is ragasztottam.

A végeredménnyel qrvára elégedett vagyok, illetve lennék, ha rendes hőkezelést kapott volna. Technikai adatok: 297 mm hossz, ebből a penge 175 mm, a markolat meg a maradék. Pengevastagság 6,5 mm, szélesség 33 mm. A markolat 21,5 mm vastag és 31 mm széles.

A továbbiakról meg annyit, hogy fogok még készíteni kést, posztolom is őket, csak most vettem egy tábla szerszámacélt, és a hőkezelésük egyszerre fog történni, csak az nem most lesz, hanem később.