A folyamat most is a kilágyítással kezdődött, amit kétszer is elvégeztem, mivel a leélezés feléig eljutva igencsak csúszkált rajta a reszelő. A markolattüske szerencsére adott volt, csak kicsit csinosítani kellett rajta. A pengeformát pedig fűrésszel vágtam ki. És kezdődhetett is a leélezés, amit egy körreszelővel kezdtem.
A munka felgyorsítása végett azért igénybe vettem a flexet is.
Végül egy laposreszelővel fejeztem be. Eredetileg úgy terveztem, hogy a pengetőnél megmarad a reszelő mintája, de kicsit elszaladt velem a ló, és teljes mértékben eltüntettem az lapanyagra utaló jeleket.
Az edzés után szépen lecsiszoltam a pengét, elmentem egészen 800-as papírig. Majd következett a bronz kézvédő furatának kireszelése és a markolat kifúrása. A kézvédőt ragasztás előtt a végleges formára reszeltem és csiszoltam, elkerülendő a kézvédő lapjának összekarcolódását. A markolatnak való kiválasztása után méretre vágtam a fát, kifúrtam, és kitöltöttem ragasztóval, majd összeillesztettem a pengével. A ragasztó kikötéséig egy csavaros szorítóban helyeztem el az egészet. A ragasztó kikötése után kanyarítófűrésszel kivágtam a markolat formáját és durva ráspollyal elvégeztem a nagyolást. Mindeközben kés a pengéjénél fogva volt befogatva a satuba, úgyhogy a szívósságához nem fér kétség. Majd következett a finomabb ráspoly, a reszelő és végül a csiszolópapír szalagok. Közben mindvégig odafigyeltem, hogy a bakni és a fa kontúrja szépen egy vonalban legyen. A legvégén persze ez is kapott egy alapos lenolajos áztatást.
A bejegyzés írása közben vettem észre, hogy csak a penge reszeléséről készítettem képeket. úgyhogy kénytelenek vagytok ezekkel és kész késről készült képekkel beérni.
A kész kés pengéje
És a markolata
Egy kép az egész késről
És egy kép felülről
Mondhat akárki akármit, azért az európai fafajok közt is találhatunk gyöngyszemeket.
A penge egyébként 4mm vastag, 24mm széles és 80mm hosszú. A markolat 112mm hosszú, 26mm vastag és 33mm széles. Súlya mindössze 111 gramm.
