A penge egy szétrozsdált földmunkagép (felteszem gyalu) kése volt, a markolat pedig tüzifa.
A dizájn is lopott, a markolat ötlete (nevezetesen, hogy a bütüfelület adja a mintázatot) is.
Az acél felületét meglátva nem is volt kétséges, hogy az úgy marad, csak a rozsda lett lemaratva róla. Erre jó az ecetsav, többek közt. Már csak a pengeformát kellett kivágni. Következett a kilágyítás, köszörülés, fúrás, csiszolás, edzés, megeresztés, csiszolás. A mutatóujjnak szolgáló vájat nem direkt lett ilyen mély, sajnos az alapanyagba ekkora ovállyukak vannak, ilyen formát ad ki az alapanyag. Ennyi. A többi késem is hasonló, amit ebből a lapból csináltam.
A markolatot illetően előre elhatároztam ,hogy a rajzolat egy pókhálóra fog hajazni. Ehhez találtam is egy megfelelő méretű tölgyfahasábot. További probléma volt, hogy az évekig tartó száradás hatására úgy szétrepedt, hogy alig adta a szükséges méretet. Fűrészelésnél eléggé vigyáznom kellett, nehogy széttörjem. A markolat kontúrja olyan lett, hogy a markolattüske kontúrját követi, de kb 1 mm-rel kisebb, hogy az esetleges későbbi dagadás ellenére is passzoljon. Már csak fel kellett ragasztanom a pengére és kész is. Amíg a ragasztó kikötött, addig két sárgaréz szeg tartotta helyén a panelokat, amiknek a végét utólag síkbareszeltem. Mármint a szegekét. Végezetül egy kis lenolaj a fának, egy kis olaj a szénacélnak, és kész is lett.
Az eredmény egy 145mm hosszú kés, amiből 65 mm a pengehossz.
A pókhálóminta adta a kés becenevét is: spider.
