Miután az előző ilyen markolattal készült késem nem sikerült igazán olyanra, mint szerettem volna, nem volt kérdés, hogy előbb-utóbb újra megpróbálkozok vele. Szerencsére Marci hasznos tanácsokat adott, így sok időt és fáradtságot megspóroltam azzal, hogy az Ő útmutatásait követtem.
A penge alapanyagának egy törött reszelőt választottam. Munkahelyen ki akarták dobni, mert letört a tüskéje. Én megmentettem és a kályhában szépen kilágyítottam. Fűrésszel formára vágtam. Mit mondjak, ez sem lett EDC méret. Sebaj. Sarokcsiszolóval eltávolítottam a fogazást, és a leélezést is lenagyoltam. Majd következett a reszelés. Az a fránya reszelés. Kezd kicsit kimenni az éle, már ez sem a régi. Előbb-utóbb ebből is kés lesz :-) . Közben jött az ötlet, hogy a penge a hegy felé vékonyodjon. Össze is jött. A penge a tövénél 4,2, a hegynél csak 3,7. Nem sok, de ezzel is meggyűlik az ember baja, ha be akarja fogni satuba, minduntalan kifordult belőle. Az élt meghagytam kb 0,8 mm vastagra, hogy edzéskor ne égjen el.
Az edzéshez még mindig a kályhában izzítom a pengét, és még mindig elhasznált étolajat használok hűtőfolyadéknak. És még mindig a gázsütőben eresztem meg a pengét. Szerencsémre alig görbült a penge, nem volt nehéz a ragyákat kicsiszolni. Az élezést pedig a leendő szalagcsiszolóm szalagjával tettem rendbe, az élt egyúttal levékonyítottam 0,3 mm-re. Majd az egészet felcsiszoltam 800-as papírral. Miután ezzel elkészültem, nekifogtam a markolatnak.
A markolat elejére és végére is bronzból készítettem kiegészítőket. Előlre 4, hátulra 6 mm vastagot. A hátsó pusztán azért van vastagabb anyagból, mert íves. A terv az volt, hogy tüske végét most is szegecsként elkalapálom, ezért a hátsó bakniba most is téglalap alakú lyukat reszeltem, hogy ne fordulhasson el a tüskén és kicsit "kúpos"-ra reszeltem a lyukat. Legközelebb ovál lesz, a téglalap sarkába nem könnyű beütögetni az anyagot.
Jöhetett a bőrözés. A feldarabolás előtt a marhabőr laposszíjról el akartam távolítani azt a fényes réteget, ami miatt szerintem hurkás lett az előző bőrmarkolat. Ehhez egy kézigyalut hívtam segítségül, ami többé-kevésbé be is jött. A maradékot bőrráspollyal reszeltem le, majd 60-as papírral átcsiszoltam. Felkockáztam az egészet 25x35 mm-es darabokra és mind a 24 darabot középen kilyukasztottam téglalap formában egy tapétavágóval, szem előtt tartva a markolattüske vége felé keskenyedő formáját. Magyarul egyre kisebb lyukakat vágtam bele. Egyszer-kétszer elpróbáltam az összeillesztést, bekevertem az Uverapidot (ez nem a reklám helye) és neki is láttam. A lehető legkevesebb ragasztót akartam beleölni a markolatba, hogy a ragasztó ne impregnálja a bőrt, mert talán ez is lehet a probléma forrása. (Itt jegyzem meg, egyes gyártók állítólag ragasztót sem használnak, persze ennek előfeltétele a bőrlapok pontos lyukasztása, hogy azok még véletlenül se csúszhassanak el.) Ez döntő többségében össze is jött, dehát az a kevés kivétel is nagyon szúrja a szemem utólag. Ahogy egyik tanárom mondta, a műtét sikerült, csak a beteg meghalt. A préselés hatására a ragasztó persze megtalálta a kiutat a markolatból. Az egyik út az elülső bakni rése a penge mellett, a másik a hátulsó bakni rése a leendő szegecs mellett. Az előbbit még azon frissiben oldószeres ronggyal letöröltem, utóbbit a présbontás után a snicer hegyével kellett kikaparnom.
A penge maszkolása után levágtam a szegecsből a felesleget és egy fatuskóba szúrva a kés hegyét kalapáccsal elkalapáltam a szegecset. A penge hegye nem tört bele a fába. Ez jó jel. A szegecs fejét síkba reszeltem, és nekiláttam a ráspollyal a felesleges bőr lemunkálásának. Szerintem a műhelyben még a polcon is találnék bőrport. Ráspoly után következett a 60-as papír, majd a 80-as, a 100-as, a 120-as és így tovább egészen 800-asig.
Egyébként tervbe vettem, hogy ezt a kést kicsit tesztelem a mindennapi életben. Ha majd lesz vele tapasztalatom, később azt is megosztom veletek.
