2018. december 23., vasárnap

A jelölőkés (marking knife)

Hát hosszas hallgatás után ismét itt vagyok. Na azért nagy dolgokat ne várjatok!

Egy hosszabb projektbe kezdtem bele 2 éve, ezért volt a nagy hallgatás. Semmi köze a késekhez, annál inkább az asztalos iparhoz!

Ezen projekt közben sok anyagot gyűjtöttem az interneten, amiknek nagy része külföldi volt (USA és Kanada), és sok esetben találkoztam azzal, hogy arrafelé bizony nem ceruzával jelölnek fára, hanem késsel.

Na nem konyhakéssel, hanem jelölőkéssel!

Aminek az értelme a vékonyabb jelben keresendő és abban, hogy az ilyen késsel ejtett jel rendkívül alkalmas egy véső vagy akár egy fűrészlap megvezetésére.

Egy ilyen késnek az az ismertetője, hogy egy oldalon van élezve. Vésőél, magyarul. Van jobbos, van balos, meg van a spear point, azaz lándzsahegyű.

Én egy ilyet készítettem. A projekt után mondjuk nem sok értelme van, de hátha hasznát veszem később. Hiszem fával dolgozni öröm és kikapcsolódás. És az igazi fából készült bútor örök érték, nem úgy mint a forgácslap és társaiból készült. Remélem sok ilyen izgalmas tervben lesz részem.

A kés pengéje egy kidobásra ítélt lyukasztó szerszám. 2*15*60 mm méretű, és baromi kemény. Darabolókoronggal méretre vágtam nagyjából, majd köszörűvel pontos méretre igazítottam. Majd elkészítettem a leélezést. Végül élesre fentem.

A markolat egy darab akácfából készült, ami egy lapátnyél méretre vágása során esett le. Esztergával munkáltam kellő méretre, majd kifúrtam a markolattüskének. Egy sárgaréz csőből kis gyűrűt tettem rá, hogy ne repedjen szét, amíg a pengét belenyomom és beleragasztom. Kétkomponensű ragasztóval.

Majd következett egy olyan dolog, ami már régóta piszkálta a fantáziám. Szalmiákszesszel megfüstöltem az akácfát, hogy sötétebb legyen. A képen látható szín 3 órányi füstölés eredménye (hát nem jön át a képen). Munkakésnél, kezdetnek pont megteszi.



Végül 2 réteg tungolajjal kezeltem, ami az ominózus projektből maradt meg.

Az egészben az volt a legjobb, hogy gyakorlatilag semmi konkrét terv nem készült a késről, csak vázlatok. Terv nélkül kicsit szabadabb volt a kivitelezés, nem volt mihez viszonyítanom. Haladósabb volt a munka, és nem görcsöltem rajta, hogyha nem a terv szerint alakult valami.
Csak haladtam az árral.

De a végeredmény elég így is elég pofás lett.

És mindezt gyakorlatilag acélhulladékból és tűzifából.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése